Határkérdések az irodalom határterületén

A Trianon-téma megjelenése a két világháború közti magyar tömegirodalomban

Absztrakt

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések eredményeként bekövetkező hatalomváltások az új fennhatóság alá, illetve szűkebb határok közé került állampolgárok számára a két világháború között a köztesség egy olyan sajátos állapotát teremtették meg, amelyben a szülőföld, mint fizikai tér az állandóságot, biztonságot jelentette ugyan, ám immár megváltozott kontextusban. Az ismerős/ismeretlenné vált tér új értelmezésre szorult, annak domesztikációja, ha úgy tetszik „otthonossá tétele” új identitások, illetve ezzel párhuzamosan új értékrendek felállítását követelte meg. A két világháború közt született regények vizsgálata így elsősorban arra irányul, hogy a fikció az idegenné/ ismeretlenné vált tér domesztikációjának milyen sajátos életstratégiákban, konfliktusokban, megoldásokban megnyilatkozó lehetőségeit teremti meg narratív eszközökkel. Ebben fontos szerepet kapnak a kanonizált olvasatokból kiszoruló periférikus perspektívák (pl. női szempontok, gyermeki nézőpont, az elcsatolt területekről menekültek szempontjai) vagy akár a szépprózával szemben a populáris irodalmi regiszter, a ponyva sajátos perspektívája. A populáris irodalom, a ponyva többnyire nem tartozik az irodalomtudományi kutatások fősodrába, esztétikai minősége miatt általában kánonszélre szorul, alkotásai igen hamar feledésbe merülnek. Ugyanakkor éppen aktualitásuk, könnyű befogadhatóságuk folytán megjelenésük idején nagy tömegekhez juthatnak el, témaválasztásuk, megközelítésmódjuk nem csak tükrözi a közízlést és érdeklődést, de igen gyakran alakíthatja is azt. Az első világháborút lezáró béketárgyalások és az azokat követőesemények megjelenítése a korabeli ponyvairodalomban tehát, ha úgy tetszik látens módon, de alakít(hat)ta a témával kapcsolatos közbeszédet, gondolkodást.