Zágrábi arengák és narratiok a 13. század első feléből

Absztrakt

Zágrábban a püspöki oklevéladás kezdetei István nevű püspökökhöz kötődnek. I. István nevéhez (1215–1224) egy keltezetlen oklevél fűződik, melyet Bertold kalocsai érsek írt át, II. Istvánnak (1225–1247) tizenegy teljes szövegű és egy csonka oklevelet tulajdonítanak. Néhány oklevél hitelességét a kutatás azonban megkérdőjelezi. Összesen hat arengás oklevéllel számolhatunk. A mindenkori püspök közvetlen tanácsadói testülete, a káptalan, az oklevéladásban és az íróműhely munkájában működött közre. A kanonoki testület jelentőségét mutatja annak létszáma. Pontos adatunk a század elejéről nincs, egyetlen viszonyítási alapot a zágrábi káptalani statutumok jelentenek. A 14. században ez a létszám 32 fő volt. Az oklevélkiadásért felelős személy, a kancellár vagy nótárius a székesegyház kanonokja volt. Nevük nem mindig maradt fenn, az oklevelek véletlenszerűen említik meg. Az íróműhely vezetője 1227-ben András mester, 1246-ban Péter, kemléki főesperes volt.