Közönség-kapcsolatok

A Hét és az Uj Idők „interaktív” kezdeményezései (1889‒1914)

Absztrakt

„Most tíz éve fohászkodtam neki annak a vállalkozásnak, hogy hetilapot alapítok olyan közönségnek, amely még nincs, olyan írókkal, akik még csak lesznek” – írta Kiss József A Hét tízéves jubileumán. De vajon kikből állt ez az olvasóközönség, sőt, talán még inkább „olvasóközösség”, amelyet A Hét „kinevelt” maga körül? S mi mondható el a korszak másik jelentős szépirodalmi hetilapja, a Herczeg Ferenc szerkesztette Uj Idők olvasóiról? Található-e hasonlóság a két lap közönsége között?

A munkatársak különböző eszközökkel igyekeztek megszólítani és megtartani az olvasókat. Egyoldalú vagy inkább „egyirányú” kezdeményezések voltak a különböző előfizetői ajándékok vagy a közönség részéről passzívabb részvételt feltételező, de az olvasói bennfentességet, a „lap köréhez tartozást” biztosító (szerkesztői „titkokkal”, szokatlan írásokkal és képekkel gazdag) ünnepi és jubileumi számok megjelentetése. Az aktív olvasói részvételt feltételező kapcsolattartás legegyszerűbb módja a szerkesztői üzenetek rovat létrehozása és biztosítása volt, ahol jeligés levelekre válaszoltak a munkatársak. Emellett számos további kezdeményezéssel: körkérdésekkel, pályázatok meghirdetésével tartották fenn és erősítették az olvasók érdeklődését.

A tanulmány A Hét és az Uj Idők első két (és fél) évtizedét áttekintve keresi a választ arra, hogy vajon volt-e átfedés és hasonlóság a kezdeményezéseik és az ötletek megvalósítási módjában, illetve hogy milyen kapcsolat alakult ki a szerkesztők (írók) és a közönségük között.