Szathmárnémethi Mihály (1638–1689) kolozsvári esperes fennmaradt könyvtára

Absztrakt

Szathmárnémethi Mihály a 17. század második felének kálvinista lelkésze, akinek a nevéhez számtalan sikerkönyv fűződik. Életútja a kurrens adattárakból, lexikonokból közismert, ezért ennek itt csak néhány kulmináns elemét emelem ki. Sárospatakon Pósaházi Jánosnál disputált, háromévnyi külföldi tanulmányútja során bejárta Németalföld leghíresebb egyetemeit (Franeker, Utrecht, Leiden, Groningen), megfordult Cambridge-ben is. Féltucatnyi disputációjánál többször talán csak vándorlásában társa, Eszéki T. István tett túl. Leusden, a neves hébernyelvtudós patronálásával közreadott 1667-ben egy rövid héber nyelvtant. Hazatérve nem kerülte el a hitvitákat sem, több művet írt katolikus papok ellen, és szorítóba lépett a hitehagyott református lelkipásztorral, Bátorkeszi Jánossal is. De vitába szállt régmúlt korok szerzőivel is, mint például az antitrinitárius Enyedi Györggyel. Göncről katonasággal űzték el, Debrecenbe menekülve fejezte be a Mennyei Tárház Kulcsa című művét, mely a kor legkeresettebb imádságos könyve lett – még a szerző életében ötször – 1710-ig tízszer adták ki Lőcsétől Debrecenen át Kolozsvárig; példányait listázzák az Adattár sorozat könyvlistái, de napjainkig megtalálhatók családi könyvtárakban is. Az 1681-ben megalakult egyházi felsőbb vezetői testület, a kolozsvári Supremum Consistorium tagjai közé választották. Életét kolozskalotai esperesként fejezte be, halotti kartáját megőrizte az utókor, a Farkas utcai templom oldalfalán máig látható.