Erdély első minerológiája – támogatói és támadói

Absztrakt

Fridvaldszky Jánosnak (1730–1784), a kolozsvári jezsuita akadémia professzorának 1767 legelején jelent meg Minerologia-ja,1 amely az erdélyi ásványvilág topográfiáját adja. A maga korában az ásványtan a ’kameralisztikai stúdium’ egy ága vagy tantárgya volt, vegytan, kohászati kémlészet, agronómia, népesedéstan, oklevéltan, pénzverési ismeretek, közgazdaságtan, stb. mellett, amelyek a kamarai tisztviselők kiképzését célozták.2 Annak magyarázatát, hogy hivatalos szerzetesrendi tanulmányai mellé a kameralisztikát is felvette, abban lehet megtalálni, hogy édesapja ezen ismeretek híján ment tönkre mint érseki provisor.3 E stúdiumot Fridvaldszky Bécsben J. H. G. von Justinál (1717–1771) hallgatta, s nemcsak a Minerologia, hanem minden gazdasági természetű írása (a Siebenbürgen, a Projectum oeconomicum és a méhészeti kézirat)4 is egyértelműen Justi hatását mutatja.5 Az azonban, hogy első két publikációja (a De natura ferri6 és a Minerologia) minden személyes indíték ellenére mégsem a gazdálkodásról, hanem a kameralisztika egy másik ágáról, az ásványtanról szól, azzal magyarázható, hogy 1762-ben, amikor első tanulmányútjára indult, még alapítás alatt állt a később Selmecbányán megnyílt bányász-kohász akadémia, s Fridvaldszky számíthatott arra, hogy őt is meghívják tanárnak.