Egy sokáig feledésbe merült német „ezermester”

Johann Friedrich Ernst Albrecht magyarországi recepciójáról

Absztrakt

Az 1752 és 1814 között élt Ernst Albrecht rendhagyó és kalandos életviteléről, sokoldalúságáról és rendkívüli termékenységéről elhíresedett személyiség volt: orvosként, drámaíróként és színházigazgatóként, valamint könyvkiadóként is számontartja a szakirodalom. Altonában született, s az itten alapiskoláztatás után 1769–1772 között orvosi tanulmányokat az erfurti egyetemen, a jónevű Johann Wilhelm Bauer professzor mellett folytatott, aki szállásadója is volt, majd később az apósa is, hiszen az ő tizennégy esztendős lányát vette feleségül. A végzés után
próbált egziszt enciát teremteni orvosi és orvostörténeti előadások tartásával. Bár első irodalmi művét, a Der unnatürliche Vatert (A természetellenes apa) című három felvonásos szomorú játékot  már 1776-ban megírta, egy ideig felhagyni látszott az irodalmi tevékenységgel. 1776-ban feleségével együtt Észtországba költözött, ahol Karl Reinhold Manteuffel gróf magánorvosa lett. Életrajzírói szerint a főúr szolgálata alkalmat adott arra, hogy nagy utazások keretében Oroszországot is megismerje. Az 1780-as erfurti visszatérésük után bontakozott ki irodalmi tevékenysége, amely erős ösztönzést kapott az 1782-ben egy színházi csoporthoz csatlakozó feleségétől is, hiszen az így vállalt vándorélet során kapcsolatba kerülhetett a szellemi élet több fontos személyiségével, például Friedrich Schillerrel. Szerzőnk nem csupán a francia felvilágosodás nagyjainak lett lelkes olvasója (Rousseau-tól le is fordított bizonyos szövegeket), hanem a francia forradalomnak is, s publicisztikai írásaiban hangot adott az Amerika függetlenségéért harcba szállók melletti elkötelezettségének is.