Kenyércikkek a 19–20. század fordulóján, avagy miből élt meg egy vidéki könyvesbolt 1899-ben?

Absztrakt

A 19. század végének egyik legsúlyosabb szakmai konfliktusa volt a vidéki könyvkereskedők és a nagy fővárosi kiadócégek közötti érdekellentét. A Magyar Könyvkereskedők Egyletének szabályzata szigorú előírásokat tartalmazott az alkalmazható árengedmények tekintetében, és ha valamely bolt ettől eltért, azonnali belső vizsgálat és végső esetben a kizárás veszélyével nézett szembe. Ezzel szemben az Athenaeumot, a Franklint, a Pallast és társaikat nem kötötte az 1894 januárjában életbe lépő átdolgozott rabatt-konvenció, ha termékeiket kolportázs (házaló ügynökök) útján terjesztették.  A részletfizetéses sorozatok és a modern antikváriumok olcsó dömpingje végképp elvonták a potenciális vevőket a vidéki könyvesboltoktól. A túlélésért küzdő kisebb kereskedések tulajdonosai rendszeresen (és egyre elkeseredettebb hangnemben) tiltakoztak, de a vidéki szortiment panaszaira nem létezett intézményes megoldás.

A vidéki könyvesboltok kénytelenek voltak tehát termékpalettájuk bővítésével növelni forgalmukat, s a könyvek mellett számtalan egyéb iparcikk raktáron tartásával biztosították a túléléshez szükséges bevételeket. Erre a tarkabarka kínálatra vet fényt egy jó kedélyű verses reklám, amelyet lejegyzett és közzétett Nagy Mihály  könyvkereskedő 1899-ben. A versben foglalt árucikkeket egyenként azonosítja és elemzi a szerző.