A külterületi zártkertek benépesülése a lakhatási válság árnyékában:

András Vigvári

doi:10.51624/SzocSzemle.2022.1.7

Vigvári András KRTK Regionális Kutatások Intézete

DOI: https://doi.org/10.51624/SzocSzemle.2022.1.7

Kulcsszavak: lakásmobilitás, lakhatási egyenlőtlenségek, szuburbanizáció

Absztrakt

A külterületi zártkertekbe való kiköltözés az utóbbi évek egyik legjelentősebb és legsajátosabb lakásmobilitási formája Magyarországon, amelynek során korábbi mezőgazdasági besorolású, rurális területek félinformális lakóövezetekké váltak. Az egykori, települések környékén található zártkertek az intenzív mezőgazdasági kertművelés fontos bázisául szolgáltak, az államszocializmusban pedig a második gazdasághoz kapcsolódó termelés mellett rekreációs és szabadidős funkcióval is bírtak a háztartások életében. A rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi változások következtében a zártkertek is erőteljes funkcióváltáson mentek keresztül, ami a zártkertek lakhatásban betöltött szerepének növekedéséhez vezetett. A zártkertek államszocialista korszakra jellemző kistermelői és rekreációs szerepe erőteljesen visszaszorult: a területek egy része gyors hanyatlásnak indult, míg a kedvezőbb elhelyezkedésű területek lakhatásban betöltött szerepe az 1990-es évektől fokozatosan felértékelődött. A városok vonzásában fekvő, olcsó ingatlanokat kínáló zártkertek a 2000-es évektől egyre több kiköltöző háztartás lakhatási célpontjává váltak. Tanulmányomban egy budapesti agglomeráció peremén elhelyezkedő zártkert átalakulásán keresztül azt kívánom bemutatni, hogy milyen strukturális folyamatok járultak hozzá az egykori mezőgazdasági területek benépesüléséhez.

A külterületi zártkertek benépesülése a lakhatási válság árnyékában

Egy Budapest környéki eset tanulságai

Absztrakt