A pantheon-eszme a reneszánsztól a romantikáig
Gondolatok Ferenczy és Izsó Csokonai-szobrainak hátteréről
Absztrakt
A híres emberek kultuszának fellendülését a reneszánsz idején antik példák, Plutarchos és Suetonius életrajzai segítették elő. Reneszánsz vívmánynak tekintjük a kortárs költőknek, íróknak, humanistáknak kijáró tiszteletet, amelynek jellemző megnyilvánulása a díszes síremlékek állítása. Firenzében a Santa Croce bazilikába temették évszázadokon át a jeles gondolkodókat, Leonardo Brunitól Vittorio Alfieriig, s itt róhatta le előttük tiszteletét Goethe, Foscolo és Stendhal. Magyarországon Széchenyi István fogalmazta meg az Üdvlelde gondolatát, vagyis egy olyan emlékparkét, amely a nemzet haladását szolgáló tudósok sírjait fogadta volna be. A gondolat megvalósítása a művészekre várt: a Rómában tanult Ferenczy István több írónk, költőnk, köztük Csokonai büsztjét is elkészítette egy képzeletbeli nemzeti pantheon részeként. A debreceni Emlékkert Bizottság, amikor Izsó Miklóstól egészalakos szobrot rendelt Csokonairól egy olyan parkot képzelt el „hol a haza és tudományok körül magoknak, különösen a városunkban nagy érdemeket szerzett emberek emlékszobrai álljanak […].” Régi hagyományt aktualizált tehát Debrecen város elitje, melynek gyökerei a humanizmushoz vezetnek, ez az örökség pedig a Református Kollégium szellemisége révén a 19. században is eleven volt.
Hivatkozások
Balogh István. 1953. „Izsó Miklós és a Csokonai szobor.” Művészettörténeti Értesítő 2: 99–104.
Bódi Katalin. 2022. Látásgyakorlatok. Kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz (Irodalomtudományi Füzetek 184). Budapest: BTK ITT.
Cifka Péter. 1978. „A pályakezdő Ferenczy István.” In Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok, szerkesztette Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig, 465–513. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Csatkai Endre. 1925. „Canova magyar mecénásai.” Magyar Művészet 131–133.
Csatkai Endre. 1983. Kazinczy és a képzőművészetek. Budapest: MTA Művészettörténeti Kutatócsoport.
Fülep Lajos. 1953. „Izsó Miklós.” Művészettörténeti Értesítő 1/1–2: 13–21.
Hugh, Honour. 1991. Klasszicizmus. Ford. Várady Szabolcs. Budapest: Corvina.
Keresztesné Várhelyi Ilona. 2000. „Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében.” In Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok, szerkesztette Kalla Zsuzsa,188–197. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum.
Keserü Katalin. 1982. „Izsó és a nemzeti romantika.” Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40: 37–55.
Keserü Katalin. 1985. „Az értelmiség a képzőművészet szemében (1850–1867).” In Irodalomtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok, szerkesztette Kósa László, Szegedy Maszák Mihály, 130–159. Budapest: ELTE-BTK.
Klaniczay Tibor. 1985. „A nagy személyiségek humanista kultusza a XV. században.” In Pallas magyar ivadékai, 41–58. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
Koomen, Arjan de. 1993. „L’età dei lumi e il sublime. I monumenti a Niccolò Machiavelli e a Vittorio Alfieri.” In Il Pantheon di Santa Croce a Firenze, a cura di: Luciano Berti, 183–221. Firenze: Cassa di Risparmio.
Kovalovszky Márta. 1982. „A képzeletbeli emlékmű. Emlékműtervek Magyarországon az 1840-es években.” Művészettörténeti Értesítő 31: 29–33.
Lakner Lajos. 2005. „Irodalmi kultusz, történetiség, aktualitás. A kultuszkutatás útjain.” In Kultusz, mű, identitás. (Kultusztörténeti tanulmányok 4.), szerkesztette Kalla Zsuzsa, Takáts József és Tverdota György, 11–31. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum.
Lakner Lajos. 2014. Az Árkádia-pör fogságában. A debreceni Csokonai-kultusz. Debrecen: Déri Múzeum, 2014.
Lővei Pál. 2000. „Saxa loquuntur. Egy képzeletbeli nemzeti sírkőpantheon felé.” In Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon, szerkesztette Mikó Árpád és Sinkó Katalin, 507–514. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria, 2000.
Madarász Imre. 2003. Az olasz irodalom története. Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor.
Pál József. 1988. A neoklasszicizmus poétikája. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Pope-Hennessy, John. 2002. Italian Renaissance Sculpture. vol. II. London – New York: Phaidon Press.
Rózsa György. 1957. „Friedrich John und die Schriftsteller der Aufklärung in Ungarn.” Acta Historiae Artium 4: 147–159.
Sisa József, Papp Júlia, Király Erzsébet. 2018. A magyar művészet a 19. században. Budapest: MTA BTK – Osiris Kiadó.
Soós Gyula. 1956. „A budapesti Petőfi-szobor felállításának körülményei.” Tanulmányok Budapest múltjából 11: 335–343.
Szabó Júlia. 1985. A XIX. század festészete Magyarországon. Budapest: Corvina.
Szana Tamás. 1871. „A Csokonai szobor Debrecenben.” Hazánk s a Külföld. 1871. október 26, 372–373.
Széchenyi István. 1843. Üdvlelde. Gróf Dessewffy Aurél hátrahagyott némi iromány-töredékivel írta és közli gróf Széchenyi István. Pest: Trattner-Károlyi betűivel.
Széchenyi István. 1982. Napló. Bev. Sőtér István. Budapest: Gondolat Kiadó.
Szerdahelyi Márk–Borovi Dániel. 2022. Szobrok és szobrászok a 19. századi Magyarországon. Budapest: Holnap Kiadó.
Szücs György. 2000. „Ars memoriae, ars obliviendi. Emlékművek térben és időben.” In Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon, szerkesztette Mikó Árpád és Sinkó Katalin, 689–694. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria.
Wallentinyi Dezső. 1912. Ferenczy István levelei. Rimaszombat: Rábely Miklós és Fia.
