"Figyeljünk elszabaduló vágyainkra"

A Csokonai Nemzeti Színház Dorottya-előadásáról

Absztrakt

„Csokonai hahotázik, hogy ne sírjon. Kegyetlen komédiát csinál, hogy a hangos vigalommal elűzze az ólálkodó pusztulás árnyait, amelyek ott köröznek körülötte. Beleveti magát az álarcos forgatagba, hogy feledje Lillát, feledje kudarcait, megalázó házalásait, az ostoba fajankók ítéletét, akik akkor is semmirekellőnek, léhűtő csepűrágónak tartották, ha nevettek mutatványain” – írta Horgas Béla a Csokonai Vitéz Mihályról szóló könyve Dorottya-fejezetében. S ezzel rátapintott a „vidám természetű poétaként” emlegetett debreceni költő lelke mélyén rejlő tragikumra, amelynek elfedésére valóban egy vígeposz megírása, s általa a „fársángi” létállapotba merülés lehetett a legjobb megoldás.