A bábok nem sírnak

Szász Zsolt bábművész életmű-kiállítása

Absztrakt

A bábra vonatkoztatva: a báb lényegtere a színházi előadás, a világtól való megfosztottság az önazonosság hiányát jelenti (a nem mozgásban levést, a játékból való kiszakítottságot). A kiállításokon a damillal, pálcákkal ellátott báb funkcionalitása szembetűnő. A bábfigura mechanikai adottságai e sajátos világ felnyitásának lehetőségét sejtetik. Azt a lehetőséget, hogy megmozduljon, hogy játékba kerüljön, s általa báb voltát igazolja. Szász Zsolt bábjait szemlélve az az érzésünk, éppen csak megálltak, hogy megnézhessük őket, s hogy aztán folytathassák vagy újrakezdjék a történetet. Ugyanis nem feltétlenül arra vágyunk, hogy a báb megmozduljon, önmagát produkálja, hogy a holt anyag életre kelését megmutassa, hanem arra, hogy megismerjük a történetét. Mert a bábok történetiségükben vannak jelen. Ahhoz az ősnarratívához kötődnek, amelyben születtek.