Színház a Covid-járvány után

Művészi innováció vagy útfüggőség?

  • Christopher Balme Ludwig-Maximilians-Universität München
  • James Rowson University of London
  • Thomas Eder Ludwig-Maximilians-Universität München
Kulcsszavak: Covid-19, útfüggőség, előadó-művészet intézmények, digitalizáció

Absztrakt

Ez a tanulmány a vegyes módszertani megközelítésre támaszkodva az Egyesült Királyságban, Németországban, Svájcban és Ausztriában összegyűjtött anyagok felmérési adatainak és diskurzuselemzéseinek az eredményeit mutatja be. A kérdés a következő volt: A Covid-járvány okozta exogén sokk innovációra késztette-e a színházakat? A tanulmány az útfüggőség elméletéből indul ki, ami azt jelenti, hogy az intézményi változások rendkívül nehezek, ezenfelül a szerzők állítása szerint az előzetes eredmények valóban olyan átalakulásokra utalnak, amelyek mind a színház technológiai, mind az intézményi dimenzióit érintik, különösen a digitális infrastruktúra és a know-how területén. Ellenben a különbségek jelentősen eltérnek a vizsgált országok és a színházi rendszerek között, ami kiindulópontot nyújt a rendszerszintű eltérések megvitatásához. A felmérések a munkával való elégedettség és a jövedelem tekintetében is meglepő eredményekkel szolgálnak, mivel a támogatási programok biztosították a színházi dolgozók túlélését, és csökkentették a gyakran fenntarthatatlannak ítélt produkciós és előadási időbeosztásra nehezedő nyomást.

Hivatkozások

Chatzichristodoulou, Maria, Kevin Brown, Nick Hunt, Peter Kuling és Toni Sant. 2022. „Covid-19: theatre goes digital – provocations”. International Journal of Performance Arts and Digital Media 18(1): 1–6. https://doi.org/10.1080/14794713.2022.2040095

Comunian, Roberta és Lauren England. 2020. „Creative and cultural work without filters: Covid-19 and exposed precarity in the creative economy”. Cultural Trends 29(2): 112–128.

DiMaggio, Paul J. és Walter W. Powell. 1983. „The Iron Cage Revisited: Institutional Isomorphism and Collective Rationality in Organizational Fields”. American Sociological Review 48(2), 147–160. https://doi.org/10.2307/2095101

Eder, Thomas Fabian. 2023. Independent Performing Arts in Europe: Establishment and Survival of an Emerging Field. New York: Routledge.

Eder, Thomas Fabian és James Rowson. 2023. „Documenting Crisis: Artistic Innovation and Institutional Transformations in the German-Speaking Countries and the UK”. New Theatre Quarterly 39(4): 333–354. https://doi.org/10.1017/S0266464X23000258

Fuchs, Barbara. 2021. Theater of Lockdown: Digital and Distanced Performance in a Time of Pandemic. London: Methuen. https://doi.org/10.5040/9781350231849

Glaesse, Dirk, Lorna Hartantyo, Marianna Stori és Cordula Wohlmuther. 2020. COVID-19 related Travel Restrictions – A Global Review for Tourism. Madrid: World Tourism Organization.

Krings, Dorothee. 2020. „Wie digitale Experimente das Theater verändern”. Rheinische Post, április 30.

Koselleck, Reinhart. 1988. Critique and crisis: Enlightenment and the parthogenesis of modern society. Oxford; New York: Berg.

Mahoney, James. 2000. „Path Dependence in Historical Sociology”. Theory and Society 29(4): 507–548. https://doi.org/10.1023/A:1007113830879

Snow, Georgia. 2021. „European theatres warn generation of talent could be lost by Covid”. The Stage, február 17. Online elérés: https://www.thestage.co.uk/news/european-theatres-warn-generation-of-talent-could-be-lost-by-covid

Svich, Caridad. 2021. A Toward a Future Theatre: Conversations During a Pandemic. London: Bloomsbury Methuen. https://doi.org/10.5040/9781350241091

Tobsch, Verena, Tanja Schmidt és Claudia Brandt. 2023. Unterm Durchschnitt: Erwerbssituation und soziale Absicherung in den darstellenden Künsten. Diskussionspapier. Institut für empirische Sozial- und Wirtschaftsforschung (INES Berlin).

Megjelent
2024-07-15
Hogyan kell idézni
BalmeC., RowsonJ., & EderT. (2024). Színház a Covid-járvány után: Művészi innováció vagy útfüggőség? . Uránia Interdiszciplináris Folyóirat, 4(1), 07-25. https://doi.org/10.56044/UA.2024.1.1
Folyóirat szám
Rovat
Tanulmány