A Magyar Filozófiai Szemle publikációs felhívása

Habermas

Jürgen Habermas (1929–2026) kétségtelenül az elmúlt fél évszázad egyik legfontosabb európai filozófusa volt. Német nyelven alkotott, de talán ő foglalkozott a legtöbbet az egyesült Európa jogrendszerének és politikájának összefüggéseivel. A kommunikatív cselekvés elmélete a 20. századi kritikai gondolkodás egyik legfontosabb eredménye. Habermas etikai, politikaelméleti és társadalomfilozófiai elmélkedései máig érvényes problémákat vázolnak fel és elemeznek. Habermas életművéről szóló tematikus összeállításunkba olyan tanulmányokat várunk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak Habermas kutatásaihoz és gondolkodásához, és egy-egy részletkérdés elemzésével vagy az életmű átfogó értékelésével képet adnak a Frankfurti Iskola meghatározó alakjának gondolkodásáról.

Határidő: 2026. szeptember 30.

 

Az MI filozófiai problémái

A mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése és az ebből adódó társadalompolitikai, tudományos és oktatásmódszertani viták hajlamosak elfedni az MI-vel kapcsolatos filozófiai kérdéseket, melyek a gondolkodás természetétől kezdve a számítások metafizikáján át etikai, jogfilozófiai, társadalomfilozófiai és esztétikai témákig terjednek, érintve a modern filozófia gyakorlatilag összes területét. Ezek a viták ráadásul egyáltalán nem újak: Searle 1980-ban publikálta a híres „Kínai Szoba” gondolatkísérletet, Hubert Dreyfus pedig már az 1970-es években husserli és heideggeri alapon érvelt a gépi értelem ellen. (Sőt, Leibniz a „Malom-érvvel” már 1714-ben kísérletet tett az erős MI akkor még nem is létező koncepciójának cáfolatára.) Az MI filozófiai vizsgálata tehát nemcsak a kortárs technológia fényében fontos és releváns, hanem erős filozófiatörténeti gyökerekkel és önálló történettel rendelkezik. Az MI filozófiájáról szóló tematikus összeállításunkba olyan tanulmányokat várunk, melyek ennek a rendkívül gazdag problématömegnek valamelyik területét elemzik, metafizikai, ismeretelméleti, tudományfilozófiai, etikai, társadalomfilozófiai, művészetfilozófiai vagy filozófiatörténeti szempontból.

Szerkesztők: Ambrus Gergely, Héder Mihály és Kodaj Dániel (vendégszerkesztők)

Határidő: 2026. október 30.

 

Filozófia és vallás 

A filozófia megszületésétől fogva kölcsönhatásban állt a vallással; a két terület viszonya folyamatosan filozófiai reflexió tárgyát képezte. Mivel mind a filozófia, mind a vallás átfogó világmagyarázatra törekszik, szemléletmódjuk azonban eltérő, ezért kapcsolatuk a történelem folyamán a legkülönbözőbb formákat öltötte. Mítosz és logosz, hit és tudás szembeállítása, a természetes teológia fogalma vagy a valláskritika csak a legismertebb hívószavak, amelyekkel különböző szerzők megpróbálták leírni a kétféle megközelítés egymásra vonatkozását. A mélyebb filozófiatörténeti vizsgálódások számára diskurzusok megszámlálhatatlan sokasága kínálkozik, hogy rávilágítson a vallás és a filozófia összefüggésére a különböző korokban és kontextusokban.

S hogy ez a kapcsolat szekularizált korunkban sem csupán történeti érdeklődésre tarthat számot, azt több – a teljesség igénye nélkül felsorolt – példa is mutatja: a 20. század második felében újra megsokasodó istenbizonyítások (Richard Swinburne, William Lane Craig) vagy Dominique Janicaud tézise a francia fenomenológia teológiai fordulatáról (Le tournant théologique de la phénoménologie française, 1991) és az erről kialakult vita. Legújabban pedig Jürgen Habermas 2019-es könyve (Auch eine Geschichte der Philosophie), amelyben a német filozófia és szociológia nemrég elhunyt doyenje hit és tudás párbeszédének vezérfonalát követve keresi a mai – metafizika utáni – nyugati gondolkodás gyökereit.

Filozófia és vallás című tematikus összeállításunkba olyan tanulmányokat várunk, amelyek akár történeti, akár szisztematikus szempontból dolgozzák ki e sokszínű viszony egy-egy aspektusát.

Szerkesztők: Szegedi Nóra, Horváth Orsolya (vendégszerkesztő)

Határidő: 2026. november 30.

 

Autonómia

Az autonómia fogalma a felvilágosodás óta központi kategóriája a „nyugati” (európai és amerikai) filozófiai hagyománynak. Az erkölcsfilozófiai elméletek – különös tekintettel a kantiánus szellemiségű teóriákra – az autonóm cselekvés lehetőségét, az autonóm ágens elgondolását állítják a középpontba. Az ismeretelméleti kutatások a karteziánus fordulat óta elsősorban az autonóm megismerő ideáljára irányulnak, azt vonják kritika alá. A politikai filozófia egyes meghatározó irányzatai – leginkább a liberális, demokratikus vagy közösségelvű elméletek – az egyének és közösségek autonómiájának értékét igyekeznek megalapozni, vagy éppen ennek a vállalkozásnak a problematikussága mellett érvelnek. A művészet- és a tudományfilozófiai elméletek gyakran a kulturális gyakorlatok normatív ideáljának kérdéseire keresik a választ, még ha ezt olykor nem teszik explicitté is: miben áll e normatív ideál tényleges tartalma (például mit jelent, hogy a tudományos és a művészeti tevékenység önértékkel bír, vagy éppen az, hogy kizárólag az adott gyakorlat belső normái szerint megítélendő), továbbá milyen feltételek teljesülése esetén beszélhetünk valódi intézményi autonómiáról. Tematikus tanulmányblokkunkba olyan magyar nyelvű kéziratokat várunk, amelyek – a filozófia bármelyik részterületére koncentrálva – az autonómia fogalma, illetve az autonómiakoncepciók által felvetett problémák elemzésére vállalkoznak, akár kortárs, akár történeti megközelítésben.

Szerkesztők: Bárány Tibor, Mráz Attila (vendégszerkesztő)

Határidő: 2026. december 21.

 

The Artistic–Ethical Interaction Debate

Can the ethical value of an artwork substantively affect its artistic value? The thematic collection of the Hungarian Philosophical Review explores the issue of artistic–ethical interaction while building on recent debates in analytic philosophy.

The main positions in the debate are well known: whereas interactionists maintain that the ethical properties (or values) of artworks are relevant to their artistic properties (or values), autonomists deny this claim. Interactionist theories, however, take a variety of forms. On the one hand, they differ with respect to the direction of ethical value’s contribution to artistic value—whether they accept the “valence constraint,” according to which “ethical goodness can contribute only to artistic goodness, and ethical badness only to artistic badness” (Stear 2023). While moralist interactionism endorses this constraint, immoralism (sometimes referred to as the “anti-theoretical view”) rejects it. On the other hand, interactionist theories also disagree about whether the relation in question is invariant. For instance, according to Berys Gaut’s ethicism, the ethical properties of artworks always affect artistic value (intrinsic value interaction), whereas Noël Carroll’s moderate moralism and A. W. Eaton’s robust immoralism maintain that this occurs only in certain cases, namely when the ethical properties of a particular artwork happen to interact with other features of the work in such a way as to increase or diminish the work’s artistic value (contextual value interaction). Autonomists have raised several objections to interactionist theories. Perhaps the most important and widely discussed objection concerns the interactionist treatment of the so-called Qua Problem: interactionist arguments allegedly fail to show that the moral properties of artworks affect artistic value qua moral properties.

Nevertheless, many questions remain to be clarified, including the following:

– What kind of relation must the interactionist posit between the ethical properties of artworks and their artistic value so as to be non-trivial and philosophically interesting (cf. Stear 2022; Song 2024)? Put differently: what type of relation can guarantee that value interaction is sufficiently robust to perform the explanatory work assigned to it (counterfactual dependence, causation, grounding, constitution, or even identity)?

– Are interactionist arguments that posit only an indirect connection between the moral properties of artworks and their artistic value really incapable of showing that moral properties affect artistic value qua moral properties, simply because they appeal to an intermediary factor (cf. Hanson 2020)? Or, on the contrary, can a well-formed indirect account provide the relevant kind of explanation?

– If the ethical evaluation of artworks may also depend on their extrinsic ethical value (e.g. concerning the circumstances of production or their actual effects; cf. Nannicelli 2020; Harold 2020), and not only on their intrinsic ethical properties, what consequences does this have for the dialectic of the artistic–ethical interaction debate? Can the distinction between moderate and radical interactionist positions still be sustained if extrinsic ethical values are taken to be the relevant ethical values of artworks?

– If one is committed to the normative ideal that artistic practices possess at least partial autonomy, and thus that the norms governing the appreciation and artistic evaluation of artworks cannot be wholly reduced to those governing the moral assessment of persons, attitudes, and actions, must this lead to autonomism in the artistic–ethical interaction debate? Or can one consistently endorse some version of moderate interactionism instead? More generally: what is the theoretical significance of the debate over value interaction for the concept of artistic autonomy?

We invite submissions addressing these and related questions for the thematic section “The Artistic–Ethical Interaction Debate.” Manuscripts of up to 8,000 words (including notes and references) are welcome, especially papers that clarify central issues within the debate or enrich the discussion by introducing new perspectives on the topic.

Please upload manuscripts through the submission system of the Hungarian Philosophical Review.

Submission deadline: January 1, 2027.

 

Pályázat

A Magyar Filozófiai Szemle nyilvános pályázatot ír ki tematikus tanulmányblokkok összeállítására, amelyek a lap 2026-os és 2027-es évfolyamában jelennek majd meg. A tanulmányblokkok ideális esetben legalább három, legfeljebb tíz írásból állnak. A szövegek nyelve magyar vagy angol; a lap szerkesztősége indokolt esetben más nyelvű tanulmányblokkok közlését is megfontolja. Az elfogadott tanulmányblokkokhoz tartozó publikációs felhívást a Magyar Filozófiai Szemle teszi közzé, a beérkezett írások anonim bíráltatását a lap szerkesztősége a vendégszerkesztőkkel közösen végzi. A pályázatok leadási határideje 2026. szeptember 10. A MagyarFilozofiai.Szemle@abtk.hu címre elküldött pályázatnak tartalmaznia kell

– a vendégszerkesztők szakmai életrajzát;

– a téma filozófiai relevanciájának rövid, legfeljebb 5000 leütéses indoklását, illetve annak bemutatását, hogy a tervezett tanulmányblokk milyen (nemzetközi vagy hazai) filozófiai diskurzusokhoz illeszkedik;

– a felhívás rövid, legfeljebb 3000 leütés terjedelmű szövegét, amelyet a Magyar Filozófiai Szemle elfogadás után közzétesz;

– azon pályázati (és egyéb formájú) támogatások felsorolását, amelyekben a vendégszerkesztők részesülnek a tanulmányblokk összeállítása során.