A részvételi demokrácia kihívásai a városfejlesztésben
Budapesti tapasztalatok
Absztrakt
A civil társadalom részvétele, aktív bevonása a várospolitikai döntéshozatalba és városfejlesztésbe napjaink egyik megkerülhetetlen közpolitikai kérdése, de egyben kihívása is. Ahhoz, hogy városainkat élhetőbbé, fenntarthatóbbá és befogadóbbá tegyük, meg kell teremteni azokat az intézményesült kereteket, ahol a civil szervezetek közvetlenül is hallatni tudják hangjukat a helyi ügyekben. Mindezt a politikai szereplők is egyre inkább felismerik, belátva, hogy a civil szervezetek bevonása nemcsak hatékonyabbá teszi a fejlesztéseket, de legitimálja is azokat. Emellett a helyi társadalom tagjai is egyre gyakrabban lépnek fel cselekvően a helyi vonatkozású ügyekben. A tanulmány a részvételi, vagy másnéven deliberatív demokrácia különböző formáinak nemzetközi elterjedését és hazai megjelenését mutatja be, különös tekintettel a fővárosra és kerületeire. A kutatás fő kérdései: a szakirodalom alapján a deliberatív demokrácia milyen formái terjedtek el világszerte a városok fejlesztése terén, ezeknek milyen változatai jelentek meg Magyarországon és különösen Budapesten? A kutatás tartalomelemzésen és félig strukturált mélyinterjúkon alapul, amelyeket szakpolitikusok, önkormányzati szakemberek és civil szervezetek képviselői körében végeztünk 2023 és 2024 során, s amely elsősorban arészvételi kultúra fővárosi megjelenését és jelenlegi helyzetét igyekezett feltárni. A kutatás során igyekeztünk megismerni az alulról szerveződő nagyvárosi grassroot mozgalmak szárnybontogatásait a rendszerváltozástól napjainkig; a részvételi eszköztár megvalósított és tervezett elemeit; valamint a civil és önkormányzati kapcsolatok konfliktusait és érdekütközéseit. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az elmúlt években számos gyümölcsöző civil-önkormányzati együttműködés jött létre a fővárosban, azonban a civil szféra és a helyi hatalom között sok területen konfliktusok alakultak ki, amelyek többnyire a szemléletbeli különbségekből és az eltérő működési mechanizmusokból adódtak. A kutatás arra is rámutatott, hogy a civil szervek közül azok tudják legsikeresebben képviselni ügyeiket, amelyek erős helyi beágyazottsággal, és/vagy nagy szakértői bázissal rendelkeznek, és az önkormányzat számára is képesek segítséget nyújtani. Budapesten az elmúlt években a részvételi eszköztár fokozatos bővülése volt megfigyelhető és egyre több olyan innovátorról lehet beszélni, akik katalizálni tudják ezeket a folyamatokat. A siker pedig a kitartáson, a városvezetők prioritásain, a civilek aktivizmusán és a két oldal hatékony kooperációján múlik. A téma a következő öt éves önkormányzati ciklusban vélhetően még inkább előtérbe kerül majd Budapesten és számos vidéki nagyvárosban a 2024. június 9-i választások fényében. Véleményünk szerint a részvételi demokrácia a helyes út a hatékonyabb, fenntarthatóbb és igazságosabb városfejlesztés felé, amelyben az állampolgárok aktívan és elkötelezetten képesek alakítani a városukat, ezzel elősegítve nemcsak a városi infrastruktúraés a szolgáltatások színvonalának emelkedését, hanem a közélet, a közbeszéd, a társadalmi szolidaritás és kohézió erősödését is.
Hivatkozások
Ágh, A. (2016): A védekező társadalom, avagy a civilek hatalma: töprengések a magyar civil társadalom helyzetéről. Civil Szemle, 13., (1.), pp. 5–29.
Abers, R. (2000): Inventing Local D emocracy. London: Lynne Rienner Publishers.
Allegretti, G. (2000): Porto Alegre tra democratizzazione e sostenibilità. Radici locali e replicabilità diun’utopia realizzata [Porto Alegre between democratization and sustainability. Local roots and the repeatability of a realized utopia]. In: A. Magnaghi (Ed.): Democrazia fai-da-te [Do-it-yourself de¬mocracy]. Carta-Cantieri Sociali, Roma–Napoli.
Bassoli, M. (2012): Participatory Budgeting in Italy: An Analysis of (Almost Democratic) Participatory Governance Arrangements. International Journal of Urban and Regional Research, 36., (6.), pp. 1183–1203. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1468-2427.2011.01023.x.
Boonstra, B.–Boelens, L. (2011): Self-organization in urban development: towards a new perspective on spatial planning. Urban Research & Practice, 4., (2.), pp. 99–122, DOI: https://doi.org/10.1080/17535069.2011.579767
Briggs, X. de Souza (2008): Democracy as problem solving: civic capacity in communities across the globe. Cambridge, MA.: MIT Press,
Bródy L. S. (2022): Társadalmi részvétel a városfejlesztésben: változó szerepek Budapest tereinek alakításában. Tér és Társadalom, 36., (1.), pp. 82–99. DOI: https://doi.org/10.17649/TET.36.1.3359.
Cabannes, Y. (ed.) (2003): Presupuesto participativo y finanzas locales. Documento Base. (Participatory budget and local finance. Frame Document]. Document presented at the opening session of the URBAL Network N°9, PGU-ALC/ European Commission, Porto Alegre.
Campbell, A. (1976): Subjective Measures of Well-Being. American Psychologist, 31., (2.), pp. 117–124. DOI: https://doi.org/10.1037/0003-066X.31.2.117
Clark, T.N.–Carreira da Silva, F. (2009): Revisiting Tocqueville: citizenship norms, political repertoires, and cultural participation. In M. Cherkaoui and P. Hamilton Raymond Boudon. (Eds.), A Life in Sociology, Oxford: Bardwell Press.
Csanádi, G.–Csizmady, A.–Kőszeghy, L. (2010): Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. Tér és Társadalom, 24., (1.), pp. 15–36. DOI: https://doi.org/10.17649/TET.24.1.1293.
Farrell, D. M.–Curato, N.–Dryzek, J. S.–Geißel, B.–Grönlund, K.–Marien, S.–Niemeyer, S.–Pilet, J.–Renwick, A.–Rose, J.–Setälä, M.–Suiter J. (2019): Deliberative Mini-publics: Core Design Features. Working Paper Series No 2019/5.
Fourniau, J-M. (2013): Débat public. In: I. Casillo–R. Barbier–L. Blondiaux–F. Chateauraynaud–J.-M. Fourniau–R. Lefebvre–C. Neveu–D. Salles (Eds.): Dictionnaire critique et interdisciplinaire de la Parti¬cipation. DicoPart (1ère édition). GIS Démocratie et Participation.
Fung, A.–Wright, E. O. (2001): Deepening democracy: innovations in empowered participatory governance. Politics & Society, 29., (1.), pp. 5–41. DOI: https://doi.org/10.1177/0032329201029001002
Gille, Zs. (2010): Is there a global postsocialist condition? Global Society, 24., (1.), pp. 9–30. DOI: https://doi.org/10.1080/13600820903431953
Goldfrank, B. (2007): Lessons from Latin American experience in participatory budgeting. In: A. Shah (Ed.): Participatory budgeting, World Bank Institute. Public Sector Governance and Accountability Series, Washington, DC.
Habermas, J. (1981): The theory of communicative action. (2 vols), Boston: Beacon Press.
Houtzager, P.–Gurza Lavalle, A. (2009): Participatory governance and the challenge of assumed representation in Brazil. Working Paper No. 321, I Brighton: Istitute of Development Studies. DOI: https://doi.org/10.1111/j.2040-0209.2009.00321_2.x
Kovács Z. (2017): Városok és urbanizációs kihívások Magyarországon. Magyar Tudomány, 178., (3.), pp. 302–310.
Legacy, C. (2016): Is there a crisis of participatory planning? Planning Theory, 16., (4.), pp. 425–442. DOI: https://doi.org/10.1177/1473095216667433.
Marans, R. W.–Rodgers, W. (1975): Toward an Understanding of Community Satisfaction. In: A. Hawley, –V. Rock (Eds.): Metropolitan America in Contemporary Perspective. pp. 299–352. New York: Halsted Press.
Monno, V.–Khakee, A. (2012): Tokenism or political activism? Some reflections on participatory planning. International Planning Studies, 17., (1.), pp. 85–101. DOI: https://doi.org/10.1080/13563475.2011.638181
Okulicz-Kozaryn, A. (2013): City life: Rankings (livability) versus perceptions (satisfaction). Social Indicators Research, 110., (2.), pp. 433–451. DOI: https://doi.org/10.1007/s11205-011-9939-x
Pálné Kovács I. (2019): A magyar önkormányzatok korlátai a helyi gazdaságfejlesztésben. Tér és Társadalom, 33., (2.), pp. 3–19. DOI: https://doi.org/10.17649/TET.33.2.3088
Pintér Á.–Merényi M. (2021): Birtokba vett helyi önkormányzás. Érdekérvényesítő csoportok és önkormányzatok együttműködése Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Budapest: K-Monitor Közhasznú Egyesület.
Péterfi F. (2015): Közösségi tervezéssel a városok-városrészek megújulásáért. Civil Szemle, 12. (2.), pp. 39–56.
Portes, A.–Landolt, P. (1996): Unsolved mysteries: the Tocqueville files II. The downside of social capital. The American Prospect.
Portugali, J. (2000): Self-organization and the city. Heidelberg–Berlin: Springer-Verlag.
Purcell, M. (2008): Recapturing democracy: neoliberalization and the struggle for alternative urban futures. New York: Routledge.
Reisinger A. (2010): Civil szervezetek és a civil elit szerepe a társadalmi folyamatokban. Tér és Társadalom, 24., (2.), pp. 107–119. DOI: https://doi.org/10.17649/TET.24.2.1316.
Silver, H.–Scott, A.–Kazepov, Y. (2010): Participation in Urban Contention and Deliberation. International Journal of Urban and Regional Research, 34., (3.), pp. 453–77. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1468-2427.2010.00963.x
Sintomer, Y.–Herzberg, C–Röcke, A. (2005): Participatory budgets in a European comparative approach. Perspectives and chances of the cooperative state at the municipal level in Germany and Europe. Berlin: Centre Marc Bloch.
Sintomer, Y.–Herzberg, C.–Röcke, A. (2008): Participatory Budgeting in Europe: Potentials and Challenges. International Journal of Urban and Regional Research, 32., (1.), pp. 164–178. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1468-2427.2008.00777.x
Susskind, L. (1999): Building consensus: a response to ‘Beyond backyard environmentalism’ by C. Sabel et al. Boston Review, 24., (5.), pp. 18–19.
Szabó M. (2015): Az új autoritarizmus és a hibrid rendszerek kihívása a posztkommunista civil társadalom számára. Civil Szemle, 12., (4.), pp. 5–23.
Udvarhelyi, T. É. (2013): „If we don’t push homeless people out, we will end up being pushed out by them”: The Criminalization of Homelessness as State Strategy in Hungary. Antipode, 46., (3.), pp. 816–834. DOI: https://doi.org/10.1111/anti.12068
Zeisler, J. (2022): Közösségben a közösségi költségvetésért. Transparency International Magyarország.
