A harmadik szektor mint moderátor a családbarát politika fejlesztésében

Absztrakt

Az oroszországi harmadik szektornak különleges szerepe van a mai család- és demográfiai politikában, a születésszám növelésében és a családi értékek erősítésében. Oroszország új, 2036-ig tartó család- és demográfiai politikai állami stratégiájában a kormányzaton kívüli szervezetek és a civil társadalmi intézmények kiemelt szereplőkként jelennek meg a család intézményének megerősítése és a születésszám növelése érdekében. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a civil társadalmi szereplők milyen potenciállal rendelkeznek a vállalkozások demográfiai politikába való bevonásának folyamatában. Ez a bevonás, mint a születésszám növelésének hatékony eszköze, egy vállalati alszektort hoz létre a demográfiai politika keretein belül. Oroszországban mind a munkáltatói érdekképviseletek (az iparosok és vállalkozók szövetségei), mind a szülői szervezetek nonprofit szervezetekként működnek, a civil társadalom különböző szegmenseit képviselve. A vállalati demográfiai kezdeményezések azonban spontán, töredékesek és gyengén integrálódnak a társadalomirányítási rendszerekbe. A kutatási kérdés a következő: Milyen szerepet játszhatnak, ha játszanak a nonprofit szervezetek az állam és a vállalati szféra közötti párbeszéd létrehozásában a fenntartható családbarát politika előmozdítása érdekében? Alkalmazottak körében végzett felmérések (N=2 520), munkáltatókkal (N=60) és regionális tisztviselőkkel (N=20) készült interjúk eredményeire alapozva a tanulmány elemzi az állam, a társadalom és a vállalati szféra határfelületén felmerülő igényeket és elvárásokat. Az eredmények azt mutatják, hogy az orosz alkalmazottak környezeti és szervezeti támogatásra van szükségük, míg a vállalati intézkedések az imázsra összpontosítanak. A vállalati szféra érintkezése a családbarát politikával következetlen, és a demográfiai politikában részt venni kívánó vállalatok nem ismerik eléggé a bevonásukat szabályozó mechanizmusokat. A kormányzati oldal a vállalatoktól nagyobb társadalmi felelősségvállalást vár el, ugyanakkor elismeri a rendszeren belüli és a külső szereplőkkel való koordinációs eszközök hiányát. Az állam és egyes vállalatok közötti kapcsolat helyzeti és személyes jellegű, hiányoznak belőle a kollektív képviselet és párbeszéd következetes csatornái. A szerzők arra jutottak, hogy a kritikus sebezhetőség nem a vállalati szektor családbarát környezet előmozdítására irányuló akaratának hiányában rejlik, hanem a harmadik szektor szervezeteinek marginális szerepében, amelyek mediátorként biztosíthatnák a demográfiai politika kulcsszereplői közötti horizontális koordinációt, visszacsatolást és bizalmat. A munkáltatói érdekképviseleteket és a családbarát nonprofit szervezeteket „csendes közvetítőkként” konceptualizálva a szerzők megmutatják, hogy azok demográfiai politikából való hiánya nem a társadalmi igény hiányából, hanem státuszuk és funkcióik intézményi kétértelműségéből fakad az üzleti-állami együttműködés keretein belül. Bár az elemzés egy orosz esettanulmányra épül, alkalmazható azon országokra is, amelyek demográfiai hanyatlással szembesülnek, és a vállalati szféra bevonásával kívánják kezelni azt.