Kelet-mátrai oligo–miocén rétegsorok paleoklimatológiai és ökológiai elemzése — Az antarktiszi oligo–miocén jégtakaró változásainak nyomai a Paratethysben

Absztrakt

lyamatos magmintáit. Némelyik különösen vastag oligocén és miocén üledékes rétegsort harántolt. E fúrások főleg a
hetvenes évek elején mélyültek. Mostani feladatunk nem az érckutatás, hanem a paleogén érces andezit és a miocén
Mátrai Andezit közé települt, oligocén–alsó-miocén üledékes rétegösszlet újravizsgálata, a már publikált faunalisták
részletesebb paleoökológiai elemzése, különös tekintettel a globális éghajlatra és az eusztatikus tengerszint-ingadozásra,
és annak szekvencia-sztratigráfiájára, a szintek elemzésére. Öt, 1200 m-es magfúrást választottam, a hetvenes években
általam a terepen is vizsgált, vastag oligo–miocén rétegsorral. A faunagyűjtés és mintavétel is a fúrás helyszínén történt.
A belső vizsgálatok akkor is az ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszékén történtek. Ezek kiterjedtek a rétegsorok
makroszkópos leírásának kiegészítéseire (az első leírás még kinn a terepen született meg). Kiterjedt továbbá a fauna
feldolgozására: a mélységközök szerinti fosszíliaanyag meghatározására, relatív korának és ökológiai–ősföldrajzi
környezetének felvázolására. Eredményeinket egyetértéssel fogadták, és rövid leírásuk publikációban is megtalálható kis
részletekben (BÁLDI 1983, 1986). Akkori megállapításaink eredményei jók, helyesek voltak, nem is szorulnak revízióra,
de továbbfejlesztésre és az új törekvéseknek megfelelő kiegészítésekre igen. Különösen a paleoklimatológiai jeleket
próbáltuk meg felkutatni.
Főbb eredményeim vázlata:
— Ellenőriztük a Kiscelli Agyag korát, mely összhangban korábbi eredményeinkkel az NP 24 Martini-zónába
tartozik. Az NP 21–22 zóna a recski érces andezit keletkezési dátuma, amint azt a közelmúltban LESS Gy., BÁLDI-BEKE
M. (in LESS et al. 2008) és mások bizonyították.
— Így az oligocén mélyebb szinttáját a Tardi Agyag teljes hiánya bizonyítja. Ennek megfelelően nem mutathatók ki
az NP 21, 22, 23 nannoplankton zónák.
— Kimutattuk az infraoligocén denudációt, amit a Dunántúlról TELEGDI-ROTH (1927) már korábban felismert, de
eddig az Északi-középhegységben nem alkalmazták olyan helyeken sem ahol pedig a jelenség felismerhető. Feltevésünk
szerint a Tardi Agyag az NP 21–22 zóna idején ezen a területen is képződött (34,5–31,5 M év), azonban feltehetően a
vulkáni tevékenységgel kapcsolatban az NP 23 kronozónában lepusztult. Véleményünket indokolják a mélytengeri,
euxin fáciesű Tardi Agyag közeli előfordulásai (Bükkszék, Fedémes, Eger, és Ny felé a D-Cserhát, Őrbottyán, Cinkota és
a Budai-hegység a Budai-vonaltól K-re). Az NP 23 zóna időtartama 1,5 M év, mely bőven adott időt és lehetőséget, hogy
a tenger szintje fölé emelkedő szárazulatról a Tardi Agyag, Budai Márga, akár az egész eocén rétegsor, sőt még a
paleogén vulkanit is részben vagy egészen lepusztuljon. A Tardi Agyag és Budai Márga teljes lepusztulását különösen
megkönnyítette ezek kis, néhány 10 m-es, max. 100 m-es vastagsága. Az NP 23 zónában, ahol folyamatos a rétegsor ott
sekély- és édesvízi rétegek közbetelepülésében tükröződik a globális tengerszint nagyfokú esése: ez a TB 1.1. nagy
oligocén regresszió idejével esik egybe, a helyi tényezőkön túlmenően még kb. 200 m eusztatikus regresszióval is
számolnunk kell. Durván 700 m-re becsülhetjük a Tardi Agyag alsó két szintjénél az egykori tenger mélységét és az
elsekélyesedett felső szintben (NP 23) a nagy regressziót követően csökkent le kb. 130–300 m mélységig.
— A Tardi Agyag lepusztulását jelzi a Miskolc–8 fúrásban a fiatal oligocén üledékben tömegesen talált, és a Tardi
Agyagból származó, arra jellemző foraminiferafauna és nannoplankton (BÁLDI & SZTANÓ 2000).
— A regressziós fázis után egy enyhe, kismértékű eusztatikus tengerszintemelkedés következett be, ekkor kezdődött
az NP 24 zónába sorolt Kiscelli Agyag lerakódása. Ennek kezdete az ún. „Pálbükki Tagozat” változó vastagságú és helyi
kőzetekből származó törmeléke (andezit, tufa, szögletes klasztok, vörös agyag, mészkőtörmelék). Ezek az üledékek is a
szárazföld jelenlétét tanúsítják. A Kiscelli Agyag Parád és Recsk környékén 200 m vastag és több szintben, szabályos
távolságra egymástól vékony glaukonitos rétegek települnek közbe, sekélyebb self jellegű kövületekkel (Nummulites,
apró Lepidocyclinák). Mind a kőzetanyag, mind a fauna autochton. A tömör, tipikus Kiscelli Agyag és a glaukonitos
homokkő váltakozása a MILANKOVITCH (1930) féle perturbációk közül valószínűleg azt a változást indikálja, amely
100 000 évenként ismétlődik a Föld Nap körüli elliptikus pályája miatt.
— A Kiscelli Agyagra települő vastag slír összlet legalsó része szintén glaukonitos és az NP 25 nannozónába
tartozik. A bázison még a Kiscelli Agyagéhoz hasonló glaukonitos homokkőközbetelepülés van, amiben sok a fosszília
(Corbula gibba, Chlamys biarritzensis). Ez utóbbi kagyló valóságos szintet alkot, miután előfordul a novaji glaukonitos
homokkőben is, és még több helyen azonos szintben.
— Az alsó riolittufa alatt összesen három Pétervásárai Homokkő közbetelepülést találunk a Szécsényi Slírben. A Slír
mindig vastag, mert üledékképződési sebessége nagy (20 cm/1000 év), ez hasonló mint a Kiscelli Agyagnál. Ugyanakkor
a glaukonitos homokkövek képződése igen lassú, max. 5 cm/1000 év.
— Későbbi feladat lesz a váltakozó rétegtani egységek ciklikus ingadozásának kutatása.