A fenntartható fejlődési célok nemzetközi jogforrási hézagai és a Laudato si' tanítása

Kulcsszavak: fenntartható fejlődés, SDG, nemzetközi jog, egyoldalú aktusok, szokásjog, NDC, Laudato si'

Absztrakt

Ha a szavazási jegyzőkönyvek és a hivatalos sajtóközlemények alapján értékeljük, a Fenntartható Fejlődési Célok globális politikai támogatottsága elsöprőnek tűnik. Ennek ellenére az Agenda 2030 határozatból, amelyet hivatalos szavazás nélkül fogadtak el a világ vezetői az ENSZ Közgyűlésén, hiányzik a normativitás. Korábbi példák szerint még - elméletileg - kötelező erejű nemzetközi joggá válhat, bár ennek kicsi az esélye.
Amikor a pozitív jogfejlődés ilyen kihívásokkal néz szembe a miénkhez hasonló szorongató időkben, a válaszok gyakran a jól megalapozott erkölcsi hagyományokból érkezhetnek: ez az egyik fontos indok a Laudato si' enciklikus levelének kiadásához - nem csak a katolikusok számára.
A cikk vizsgálatának fő forrásait az ICJ 38. cikke határozza meg, a kutatási kérdést - a Laudato si' lehetséges szerepét a lege lata et ferenda nemzetközi jogban - általános nemzetközi jogász szemszögéből közelítjük meg.
Ezek a források folyamatosan változnak, és az SDG-k számos jelét mutatják egy formálódó szokásjogi szabályozásnak - de a rendelkezésre álló idő nem elegendő e cél szokásos módon történő eléréséhez. Ennek ellenére elsöprő politikai támogatottság övezi az e Célok által leírt általános elképzelést és annak elfogadását a politikai és jogi retorikában, de ezek jogi értelemben még nem eredménykötelezettségek.
A tanulmány konklúziója, hogy a Laudato si' segíthet a jogi hézagok pótlásában, és ösztönözheti vagy elősegítheti a jogi fejlődést, mivel már 2015-ben is jelentős hatással volt fontos jogfejlődési mérföldkövekre, mint például a fenntartható fejlesztési célokra és a Párizsi Megállapodásra.

Megjelent
2024-03-01
Folyóirat szám
Rovat
Acta