Szabályozási kudarcok: érdekösszemérés és mérlegelés

Az osztrák közgazdasági iskola és a környezetjog

Absztrakt

Az írás a környezeti szabályozás alapelveivel kapcsolatos közgazdaságtani állításokat, modelleket elemzi, a Laudato Si’ segítségével. Elsőként azt láthatjuk, hogy a ’mainstream’ (jóléti) közgazdaságtan, az arra épülő joggazdaságtan és környezetgazdaságtan állításai és az egyház tanítása a legtöbb ponton egybeesik. Mindenekelőtt azért, mert a szabályozási döntések alapjának az előnyök és hátrányok, a költségek és hasznok összemérését tekinti. (Még, ha az összemérés szempontjaiban el is térnek egymástól.) Ugyanakkor nem ez az egyetlen közgazdaságtani iskola. Az írás egy sokat emlegetett, de kevéssé ismert – a legtöbbször Mises és Hayek kapcsán felhozott – osztrák iskola joggal, szabályozással, környezeti problémákkal kapcsolatos állításait veti egybe a jóléti közgazdaságtanéval, illetve a Laudato Si’-ben megjelenő elvekkel. Látjuk majd, hogy az osztrákok szabályozással kapcsolatos pesszimizmusa elsősorban annak köszönhető, hogy a gazdasági döntések (így a környezethasználati döntések) kapcsán is alapvetően tudásproblémát látnak. Emiatt pedig az összemérés sem lehet a szabályozás alapja. A jog autonómiája, illetve a természetjogi alapelvek és a társadalomban élő jogelvek artikulálása mellett érvelnek. Emiatt elkötelezettek erőteljesen a magánjogban (common lawban) megjelenő természetjogi elvek és a társadalomban eleve meglevő jogelvek érvényre juttatása mellett.