Az értékalapú globális kormányzásért

Teoretikusan csak a formális normativizmus és a háborúzó nagyhatalmak erőszakrendje között választhatunk?

Absztrakt

Ebben a tanulmányban annak elmélettörténeti gyökereit és jelen kihatásait kutatjuk, hogy miért bomlott fel a II. világháború utáni nemzetközi jogrend és miért gyengült meg az ENSZ és a Nemzetközi Büntetőbíróság. Jelenleg ott tartunk, hogy a diplomáciai tárgyalások közepette az ENSZ alapokmánya által eleve tiltott háborút indítanak, vagy éppen fokozzák az agresszorok a rakétázást, olykor egyébként a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa alatt álló állami legfőbb vezetők. A Monroe-elvből megkreált Donroe-stratégia alapján az USA elnöke agresszív, sőt fegyveres erőszakot alkalmazó külpolitikájában nem tartja tiszteletben egyes államok szuverenitását, miközben távolságot megtartóan, de összejátszik más, szintén terjeszkedő agresszor nagyhatalom birodalmi törekvésével. Mindeközben ENSZ BT állandó tagjaként nyíltan rombolja a nemzetek világközösségének szervezetét, s annak alternatívájaként egyfajta magánszervezetként saját nemzetközi „békeszervezetét” építi.  Egyes nagyhatalmak és szövetségeseik újra erőszakkal hódítani akarnak, amire válaszként európai nagyhatalom atomfegyvereinek védőernyő célú fejlesztését tervezi. Joggal merül fel a kérdés: miért nem képesek az arra rendelt nemzetközi szerveztek a nemzetközi jogrendet, s vele a békét és biztonságot biztosítani, s miként éledhettek újra nagyhatalmi hódító eszmék? Mindezt nézetünk szerint főként a helytelen és veszélyes elméletek elterjedése magyarázza. Az üres formalizmus és az agresszív nagytérelmélet egyaránt az erőszakra épít, miközben minden ember és nép feltétlen és egyenlő méltóságának egyetemes eszméje a háttérbe szorult.