Menedzsmentgyakorlatok és a hazai vállalatok árbevétel-változása a Covid-19 jelentette gazdasági sokk idején

Absztrakt

A közgazdasági kutatások egyik nagy kérdése, hogy vajon a vezetői gyakorlatok hogyan hatnak a gazdálkodó szervezetek, így a vállalatok mérhető teljesítményére. Cikkünk a koronavírus-járványhoz köthető sokk előtti menedzsmentgyakorlatok közül emeli ki azokat, amelyek a járvány korai időszakában az értékesítési árbevétel terén különösen sérülékennyé tették a hazai vállalatokat. Vállalati szintű historikus és ágazati statisztikai adatok alapján idősorelemzést használva becsüljük meg a vállalatok várható árbevételét, feltételezve, hogy a gazdasági sokkra adott reakciójuk „átlagos” volt. Ezt a becsült mutatót  hasonlítjuk a ténylegesen elért árbevételhez. A menedzsmentgyakorlatok azonosítására a Versenyképesség Kutató Központ 2019. évi vállalati felmérését használjuk. A Fisher-féle egzakt próba és a Cochran–Armitage-féle trendteszt segítségével határozzuk meg azokat a vezetői gyakorlatokat, amelyek  összefüggenek a várhatónál jelentősen alacsonyabb árbevétellel. Eredményeink szerint a várhatótól elmaradó árbevételű vállalatok csoportjában nagyobb  arányban voltak olyanok, amelyekben a tulajdonosok részt vettek a vállalat irányításában, nem támaszkodtak külső finanszírozásra, az alkalmazottak kiválasztása nem volt kiemelt, vezetési stílusukat kevésbé jellemezte a kapcsolatorientált szemlélet, és digitalizációs felkészültségük gyengébb volt. Úgy is  fogalmazhatunk: ezek a jellemzők sebezhetőbbé teszik a cégeket egy ágazatot/iparágat érintő sokkhatással szemben.