Húsvét ünnepe
1Sám 2,1–10 Magasztalja lelkem az Urat, aki sírba visz, de meg is elevenít
Absztrakt
A vasárnap jellege
A húsvét ószövetségi előzménye a pészah, az Egyiptomból való szabadulás ünnepe. Újszövetségi hitünk meghatározó történése Jézus feltámadása, mely a bűnből, a gonosztól és a halálból való szabadulást hozta el számunkra. Ünnepe a Niceai zsinat (Kr. u. 325) döntése szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. Az ünnep első napja megszólaltatja az evangéliumot Jézus feltámadásáról, a második nap az ebből fakadó húsvéti hit születéséről szól. Az evangélium sem tartalmában, sem hatásában nem változik, tehát ma is életet újító és üdvösségre vezető erő. Sokkal több ez, mint népszokás, munkaszüneti nap, tavaszi szünet: az élet győz a halál felett!
Hivatkozások
Bartha Tibor (szerk.) 1981. Jubileumi kommentár. A Szentírás magyarázata. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest.
Schulz, Frieder 1983. Imádkozzunk együtt Lutherrel – ma is. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest.
Vető Béla 1970. Újév utáni vasárnap. 1Sám 2,1–8. Lelkipásztor, 45. évf. 11. sz. 694–696. o.
Szemerei János 2016. Húsvét ünnepe. Lelkipásztor, 91. évf. 3. sz. 110–112. o.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
