Nyitány

Aki azt hirdeti, régen minden jobb volt, magát csalja meg, és igazság nincsen benne. Aki bölcs, éppen azért bölcs, mert különbséget tud tenni aközött, ami nosztalgia, és aközött, ami valóban úgy történt meg, ahogy. A jó pap nemcsak holtig tanul, de holtig prédikál. Szavaival, de tetteivel éppúgy. Megszólalásaival, de hallgatásaival, csendjeivel együtt is. Aki szószéken áll, felelős. Nemcsak azokért, akiket megszelídített, nemcsak azokért, akik rábízattak, de saját magáért is. Félrevezetés, sőt manipuláció gyanúja merül fel, ha bárki is elhiszi: aki igét hirdet, nem tesz mást, mint tolmácsol. Többet tesz. Ideális esetben összeköt: Istent emberrel, embert Istennel, embert emberrel. Ebben is a Názáreti a mérce. Aki több, mint példa, példakép, megtestesült példabeszéd. Ahogyan ő értelmezi az Írásokat, úgy senki. Ahogyan ő megérti és megérteti magát, és magát az Isten országának dialektusát, úgy senki más. Ő, aki onnan érthető meg, ahonnan érkezett, és oda érkezett meg, ahonnan mindenki számára elérhető. Aki számára szent volt az ünnep, mégis képes volt közhírré tétetni, hogy nem az ember van az ünnepért, hanem fordítva. Mert van, hogy az élet felülírja a rögzített kereteket, és ilyenkor bátran lehet a szabadságot választani a törvénnyel szemben. A törvénykezéssel, a hatalommal való visszaéléssel szemben pedig bármikor. A lelkiismeret érzékeny műszer. Bekapcsol, veszi az égi adást, ha csorba esik a jézusi értelemben vett szeretet kettős parancsolatán vagy az aranyszabályon. Aminek része a megállás, a pihenés, a töltekezés. Még az Örökkévaló is megpihen a hetedik napon. Megáldja, megszenteli, legitimálja a pihenést. Aki elég bátor figyelni arra, mit súg ama a Háromság a hetedik napokról, annak esélye van arra, hogy elkerülje a „kimerültség kortárs tapasztalatát” vagy a kiégés és teljesítménykényszer zavaros korrelációját. Nem tilos megállni, sőt. Nem gyávaság felvenni a nyár ritmusát, sőt. Nem túlkapás a graffitis feliratnak is beillő gondolat: a szabadságot nem megvenni, hanem kivenni kell. Ettől még a vallási élet rítusa és ritmusa megmarad. A hit nem tanévben gondolkodik. A Szentháromság utáni vasárnapok nem a Szentháromság után vannak, hanem benne, általa és érte. Ebből kifolyólag, teológiai túlzások nélkül állíthatjuk az év bármely pontján, így most (különösen) is: minden vasárnap Szentháromság vasárnap. „És látta Isten, hogy ez jó.”

Gáncs Tamás