Nyitány

Amikor Kierkegaard a hit ugrásáról beszél, egyértelműsíti, hogy kockáztatás nélkül nem létezik istenkeresés. A keresés motivációja az emberben korrelációban van az igazságérzetével, ami szerves része imago dei  voltának. Amikor valaki elindul ebbe az egyenes vagy éppen egyenetlen labirintusba, akkor titkon arra vágyik, hogy találkozik a szenttel vagy legalábbis a szent árnyékával. Izgalmas vállalkozás, ha nemcsak egy személy, de egy nagyobb csoport, vallási közösség, hovatovább egy nép osztja meg tapasztalatait a szenttel való találkozásról. Folyamatában kristályosodik ki, hogy ami útközben történt, az legalább olyan fontossá válik idővel, mint a várva várt közeledés a távolihoz, az ismeretlenhez, akivel kapcsolatban megfogalmazódnak a legkülönbözőbb kérdések, és félelmetesnek tűnnek a lehetséges válaszok is. Vajon ő
lesz-e az igazi? Vajon érti-e a szakrális térbe és időbe igyekvő vándor a nyelvét, a nyelvet, amelyen megszólal? Vajon releváns tud-e lenni ma a szabadítás mesterterve, a kétlépéses exodus? Vajon Bábel végleg leomlott? Vagy a köveiből újra és újra tornyok épülnek az ismétlés bájával (ha már Kierkegaard, újra csak)? Vajon a böjti lemondás és fellélegzés valóban a nagycsütörtöki asztalközösségben, a nagypénteki kereszt botrányában, a nagyszombati csendszvitben és a húsvéti örömódában válik személyes katarzissá? Az Isten ugyanis közbelépett. Belépett, meglépte e megléphetetlennek tűnőt, és meglepte az embert. A tét a kiegyensúlyozottra hangolt Isten–ember kapcsolat helyreállítása volt, ami maga a teremtettség nagy kihívása – az édentől az új Jeruzsálemig. Mert csak ebben a drámában volt esélye a harmonia caelestis hömpölygésének, annak, hogy a szentség lényege a vigasztalás evangéliumává nemesedjen a Krisztusban való létben. Krisztusban, aki paradox módon, Istenként, de emberként is, kettős természettel, de az egység, az egyértelműség, sőt a komplementaritás irányába vonzotta be követőit, és vonzza be ma is. Aki a szenthez közeledni vágyik, aki a szépet kutatja, aki elég bátor a paradoxonokkal együtt élni, sőt megbecsülni őket, az képes nemcsak az indulásra, felfedezésre, de a megérkezésre is.

Gáncs Tamás

Az igehirdetési előkészítők nagycsütörtöktől a húsvét ünnepe utáni második vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

>> A szerkesztőség és a kiadó nevében köszönetet mondunk Orosz Gábor Viktornak a Lelkipásztor szakfolyóirat főszerkesztőjeként végzett tízéves szolgálatáért. <<