A Káldy-korszak vége

Betegség, legitimáció és egyházpolitikai átmenet a Magyarországi Evangélikus Egyházban, 1985–1987

Absztrakt

A tanulmány Káldy Zoltán püspök-elnök betegségének, halálának és az azt követő püspöki utódlásnak az egyházpolitikai összefüggéseit vizsgálja az 1985 és 1987 közötti időszakban. Az elemzés középpontjában két eltérő karakterű forrás, id. Benczúr László 1987-es naplója és Káldy Zoltánné későbbi visszaemlékezése áll. A források összevetése rámutat arra, hogy Káldy tartós akadályoztatása nem pusztán személyes és egészségügyi válságot idézett elő, hanem feltárta a késő szocialista evangélikus egyházkormányzás strukturális törékenységét is. A püspök személyére épülő, erősen centralizált döntéshozatali rendszerben a formális egyházi fórumok, az informális családi befolyás és az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) szerepe élesen egymás mellé került. A tanulmány amellett érvel, hogy a Harmati-korszak kezdete sem egyszerű törésként, sem zavartalan kontinuitásként nem értelmezhető, hanem olyan kényszerű átmenetként, amelyben a Káldy-féle egyházpolitikai örökség továbbélése és az Ordass Lajos nevéhez kapcsolódó erkölcsi rehabilitáció igénye egyaránt jelen volt.