Megigazulás – felmentés a teljesítménykényszer és a kétségbeesés alól

Az Ágostai hitvallás 4. cikkének üzenete a teljesítmény-központú modernitás számára

Absztrakt

A kimerültség kortárs tapasztalata túllépett a munka és a pihenés hagyományos ritmusán. A megfáradás vagy a kimerültség sok esetben nem a jelentős elvárások és a teljesítmény következménye, hanem már mindezek előtt megjelenő konkrét tapasztalat. Byung-Chul Han ezt a jelenséget a teljesítménytársadalom fogalmán keresztül határozza meg, ahol a fegyelmező hatalom korszakát egy másféle szubjektummodell váltotta fel. A „nem szabad” helyébe a „te is megteheted” lép. Aki nem teljesít az elvárásoknak megfelelően, azt nem megbüntetik, hanem önmagát szégyeníti meg (Han 2019, 75–76. o.). A burnout (kiégés) vagy a depresszió a hani modellben nem hiba, hanem következmény. Han, aki kultúrteoretikus és filozófus, diagnózisa különös aktualitást ad az Ágostai hitvallás 4. cikkének. Bár a reformátori megigazulástan nem kínál közvetlen megoldást az említett teljesítményválságra, de annak eredőit képes megkérdőjelezni. Nem pszichológiai vagy terápiás válaszról van tehát szó, hanem egy olyan teológiai állításról, amely az ember önértelmezésének a gyökeréig hatol, és ezzel megelőzi a magatartástudomány, a szociológiai és az orvostudomány lehetséges válaszait.