Nyitány
A húsvét utáni létezés egyik legnagyobb kihívása a helykeresés, annak a megtalálása, hogy hol van az élni érdemes élet titokzatos, személyre szabott terepe. Mert mindaz, ami nem menekülés, valójában közeledés egyrészt az Örökkévalóhoz, másrészt lényegünk esszenciális részéhez, ahhoz a bizonyos jungi értelemben vett mélyénhez, önvalóhoz, a selbsthez. A kanonikus evangéliumokban a feltámadás utáni történetek is egytől egyig arról tudósítanak, hogy az elbukástól, árulástól, szégyentől és a teljes lelki szétesettségtől szenvedő, szorongó tanítványok hogyan találnak vissza ahhoz a krisztusi bázishoz, amely erőt adhat nekik a folytatáshoz, a sorok és sorsok rendezéséhez, az egyéni küldetés tisztázásához. Mert a tanítványság elhívásból, újraelhívásból fakad. Ha nincs meg a tartalom, csak a forma, ha nincs meg a bátorság, csak a biztonság, ha nincs meg a tehetség, csak a tehetetlenség, akkor a pálya befuthatatlan. Ebben az esetben már az indulás is erőltetett, és csak az irreális elvárások mocsarába döngöli be a jelentkezőt. Senki sem születik tanítványnak, mint ahogyan senkit sem Luther-kabátban hoznak el a szülészetről. Alkalmassághoz égi, hitelességhez földi pecsét szükségeltetik, „mindazonáltal, mindazon általmennek” – amit kihagyni lehetetlen, elkerülni vétek –, akiket meghívtak eme szent szolgálatra. Az Isten országában ugyanis hátrafordulni tilos, nosztalgiázni luxus, tét nélkül benne lenni felesleges. Nemcsak a név, de a tanítványság is kötelez. Nem tökéletességre, de őszinteségre bizonyosan. Nem középszerűségre, de kockáztatásra, nem nárcisztikus hajlamok bebalzsamozására, de kiteljesedésre. Ebben a nem lehetetlen, de letehetetlen küldetésben válhatunk a húsvét utáni időszakban is olyan tanítványokká, akik a söllei életközeli teológiát komolyan végiggondolva: a szenvedésben az Atyát, a legkisebbekben a Fiút, a vigasztalásban a Szentlelket ismerjük fel, mutatjuk fel. Ígéretünk van, bizonyítékaink nincsenek. Tamás apostollal együtt kételyeink és kérdéseink vannak, de a hit mégsem látás, még csak nem is látásmód. Nem vallásból, hanem hallásból van. Boldogok, akik esélyt adnak a koordinált lelki megújulásra. A tavasz több, mint egy évszak. A változás, több, mint az újrakezdés. A húsvét több, mint cezúra.

Gáncs Tamás