Pünkösd 2. napja

Jn 3,16–21 Világos beszéd éjszaka

Abstract

Az ünnepről

Pünkösd második napja szinte észrevétlen marad a nagy ünnepek sorában. Az üdvtörténetnek ugyanakkor egy nagyon fontos mozzanatát hozza elénk: Isten Szentlelkének „útját, csodálatos vonulását és ebben az üdvösség Istenének végtelen irgalmát, mindeneket magához ölelő kegyelmét” (Jánossy 2008, 41. o.). Jó alkalom lehet ez az ünnep a „konfirmációra”, a személyes hitben való megerősödésre, hogy felfedezzük Isten Szentlelkének munkáját, vagy újra rácsodálkozzunk, amely Krisztusban való hitet teremt, és erre biztassuk az igehallgatókat is.

Alapigénk a középkor óta egységesen az ünnep evangéliumaként jelenik meg. Mivel a 16. vers a legismertebb bibliai igék között is kiemelkedő, ez „kísértést” jelenthet az igehirdetőnek is, hogy csak erre a versre figyeljen. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy néhány nap múlva, Szentháromság ünnepén Jézus Nikodémussal történő beszélgetésének első epizódja kerül elénk igehirdetési alapigeként.