Szentháromság ünnepe
Jn 3,1–11(12–15) A titok felé
Abstract
Az ünnep jellege
Szentháromság ünnepe pünkösd utáni vasárnapon érkezik meg. A 10. századtól ünnepli az egyház ezt az ünnepet, XXII. János pápa rendelte el a római egyházban hivatalosan is a megtartását. Ezen az ünnepen a Szentháromság Istent dicséri az egyház: a teremtő Atya, a megváltó Fiú és a megszentelő Szentlélek teljességét, egységét. Szentháromság ünnepe lezárása egy hosszú szakasznak: az egyházi év első felének, amelyben Jézus életének eseményein keresztül figyelünk az ige tanítására; ugyanakkor kezdete is egy újabb szakasznak, amikor az egyházi elhívásról, szolgálatról gondolkodunk. Ebben elválasztó jellege is van, lezárás és új kezdet is egyben. A Szentháromság Isten nagyságát és szentségét hangsúlyozza ez az ünnep. Ugyanakkor nagyon is titokzatos, misztikus, mert számunkra a mi tér- és időfogalmunkon kívül esik, nehezen érthető és még kevésbé magyarázható. Hittel kell megragadni, elfogadni a létezését, és úgy elmélkedni rajta, hogy közben az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicséretével tapasztalhatunk meg valamit ebből a titokzatosból, csodálatosból.
References
Bolyki János 2001. „Igaz tanúvallomás”. Kommentár János evangéliumához. Osiris Kiadó, Budapest.
Gál Ferenc 1987. János evangéliuma. Szent István Társulat, Budapest. (http://ppek.hu/szit-pdf/Gal_Ferenc_Janos_evangeliuma_facsimile.pdf).
Hézser Gábor 2006. Kötőjeles történetek. Kálvin Kiadó, Budapest.
Karner Károly 1950. A testté lett Ige. János evangéliuma. Magyar Luther-Társaság, Budapest. (https://medit.lutheran.hu/files/karner_karoly_janos_1950.pdf).

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.

