„Nem tudtam nem elindulni”

A lelkészi elhívás és utánpótlás empirikus és teológiai vizsgálata a Magyarországi Evangélikus Egyházban

Absztrakt

A tanulmány a lelkészi elhívás és utánpótlás kérdését vizsgálja a Magyarországi Evangélikus Egyházban teológiai és empirikus megközelítésben. A kutatás egy 145 fős kérdőíves felmérésen alapul, amely evangélikus lelkészek és teológus-lelkész képzésben részt vevő, illetve azt
elvégzett személyek válaszait elemzi. A vizsgálat arra keresi a választ, milyen háttérből érkeznek a lelkészi pályára készülők, hogyan formálódik az elhívás, és kik milyen módon segítik ennek megerősödését. Az eredmények szerint az elhívás leggyakrabban középiskolás korban fogalmazódik meg, és szorosan kapcsolódik a családi, gyülekezeti és közösségi tapasztalatokhoz. Meghatározó szerepe van a személyes kapcsolatoknak, különösen a gyülekezeti lelkész jelenlétének. A válaszok alapján a hivatás motivációi elsősorban Isten elhívásához és vezetéséhez kötődnek, ugyanakkor erősen jelen van az emberekkel való foglalkozás és a közösség szolgálatának igénye is. A tanulmány az elhívás kérdését a vocatio teológiai dimenziói felől értelmezi, és ezek összefüggésében olvassa az empirikus eredményeket. A kutatás alapján kirajzolódó főbb súlypontok a lelkészi életpálya megélhetősége és hitelessége, a gyülekezeti közösségek szerepe, az ifjúsági munka jelentősége, valamint a személyes kísérés és a teológiai képzés kérdései. A vizsgálat arra mutat rá, hogy a lelkészutánpótlás kérdése szorosan összefügg az egyház közösségi életének minőségével és a hivatás megélésének tapasztalatával.