Ót és újat

Absztrakt

„…kiváló kompromisszumaink vannak, ezek között van legjobb, s azt hívjuk legjobb stratégiának…” (Esterházy Péter: Termelési regény)
„Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.” (Lk 5,39) 
Évekkel ezelőtt egy különös vitának lehettem fültanúja. Lelkészkollégák beszélgettek arról, hogy szabad-e Luther-kabátban gitározni. Nem maga az alkalom volt a kérdés, amelynek keretében ez megtörténik – például családi vagy ifjúsági istentisztelet –, nem is az ifjúsági vs. énekeskönyvi énekek eltérő megítélése, hanem egész egyszerűen a „jelenség” maga: lelkész Luther-kabátban, nyakába akasztott gitárral. Függetlenül a vita végkimenetelétől – nem igazán volt végkimenetele – számomra szimbolikussá vált a gitározó Luther-kabátos lelkész képe: kifejezi a ma szolgáló lelkész különös, kettős helyzetét – azt ne mondjam: identitását –, ahogy egyszerre hozza elő eszköztárából az ót és az újat, egyszerre képviseli a hagyományt, az állandóságot, valamint új eszközök, megoldások után nyúl. Megtartja a hagyományos alkalmakat, és kitalál, szervez, elles, átvesz, honosítani próbál olyan új programokat, amelyektől a fiatalok, családok, új érdeklődők csatlakozását reméli.