Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)

1Pt 2,11–20 A Megváltottságból fakadó öntudat, az öntudatból fakadó elvek

Absztrakt

A vasárnap jellegéről
Húsvét utáni harmadik vasárnap Jubilate vasárnapja. A vasárnap introituszsoltára a 66. Zsoltár, a nevét is erről kapta a vasárnap: „Örvendezz Istennek!” A vasárnap jellegében dominál, hogy a húsvéti tényből, a jó Pásztor szeretetét felismerve az egyház tekintetét a jövő felé fordítja (vö. Jánossy 2008, 36. o.). „…inkább a jövőbe tekint; azt látja és láttatja meg, ami történni fog: az Úr mennybemenetelének és a Szentlélek kiárasztásának üdvösséges tényeit. S ezeknek mennyei dicsősége az örökkévalóság fényével ragyogja be Krisztus tanítványgyülekezetének földi zarándok útját, amely a regnum gratiaeből a regnum gloriae et prefectionisba [a kegyelem királyságából a dicsőség és tökéletesség királyságába] visz.” (Uo.) Az egyház mint próbatételekkel terhelt zarándokközösség a kereszt alatt halad a dicsőség felé, reménysége pedig, hogy a terhek csak ideig-óráig tartanak. A vasárnap evangéliuma Jn 16,16–23, hangsúlya talán az utolsó két versben van: „Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”