Jelenlét, teológiai kártyák, itt maradt jel

Donáth László: Hatalomtalanul. Írások és beszédek 2006–2024. Szerk. Ittzés Nóra. Csillaghegyi Evan- gélikus Egyházközség, Budapest, 2025.

Absztrakt

Egy új könyv kapcsán elsőként mindenkit a szerző érdekel, ki írta. Megmondom: Donáth László. Erre többen azonnal visszacsukják, mintha még az érintése is tisztátalanná tenne. Mások – magam is – érdeklődve nyitjuk ki: „…holta után is beszél”. Ez Bartha István előszavának is a címe, amely legalább annyi dicséretet és figyelmet érdemel, mint maga a könyv. Annyira jót, mint ő, soha nem fogok tudni írni. Ő is szektatag. Megkapó volt számomra a megközelítése: „Aki viszont egy kicsit is ismerte Lacit, nem tudta nem szeretni. Őszintén és tisztán. Azzal együtt is, hogy egy szektát hagyott hátra. Barátkozom a gondolattal, és ízlelgetem bizarr gyönyörét annak, hogy tagja lehetek ennek a szektának. Nem igényel kizárólagosságot, nem fenyeget pokollal, ha eltávolodsz tőle. Csak ott van. Vagyis ott van, ahol vannak hozzá hasonló istenbolondjai. Olyanok, akik legádázabb ellenségük vagy korábbi árulójuk számára is mindig nyitottak maradnak. Ja, igen, valami olyasmi, mint a Názáreti szektája.”