A megbékélés eszköze

Ézs 2,4

Absztrakt

Az egyházi évben, főleg ahogyan azt most a november hónap keretezi, egy érdekes forgatókönyv rajzolódik ki. A hónap első napjára, éppen vasárnapra esik mindenszentek ünnepe. Így a temetőkben és a templomokban a gyász fájdalmából, esetenként összetört és szétesett élethelyzetekből a vigasztalódás felé mozdulva gyújtunk gyertyákat a gyülekezettel. Ebben a szomorú helyzetben, az élet utolsó állomásánál még elidőzve, Isten maga elé rendeli a gyülekezetet. Ha úgy tetszik, az ő országának előszobájából enged betekintést, hogy együtt elmélkedjünk bölcs rendjéről: ítéletről, reménységről, örök életről. Feltárul a hívő előtt, hogy meg kell állnia Isten színe előtt, de azt is meglátja, hogy a földön élő egyház a „halálban nyereséget” találó közösséggel együtt ujjong. Isten országa a helyreállítás és az új rend ígéretét hozza a közösségnek, amelyik az Agenda szerint is „célegyenest igyekszik elhívása felé”. Végül pedig a hónap utolsó vasárnapján advent első gyertyáját gyújtjuk meg, emlékezve arra, hogy még élünk, mert Isten is úgy akarja. Hogy hatalma még mindig elér a mi sóhajtozó világunkba.