Advent 1. vasárnapja

ApCsel 17,22–32 Az ismeretlen Isten közelsége

Absztrakt

A vasárnap jellege

Az egyházi esztendő kezdetén állunk. Adventus Domini – az Úr eljövetele, az Úr érkezése. Advent négy hete Krisztus fogadására készít minket, a vele való találkozásra, az inkarnáció csodájára.

Az ünnep próféciáját Jeremiástól halljuk, aki úgy hirdeti meg az eljövendő király uralkodását, mint aki Dávid utódaként szabadítója lesz Júdának és Izraelnek. Hűségesen összegyűjti Izrael szétszóródott népét (Jer 23,5–8). Máté pedig arról tesz tanúságot, hogy Jézus Krisztusban eljött, akiről a próféták szóltak, beteljesítve az ősi zakariási ígéretet (Mt 21,1–11). Advent első vasárnapjának témája a Liturgikus könyv szerint: az Úr útjának készítése, a megtérésre való hívás. A Prőhle-féle Agenda szerint: Két advent között élünk! Az igehirdetés textusa a hozzánk közel lépő Isten hívását hirdeti meg, aki kész kegyelmes szeretetével megajándékozni minket. (ApCsel 17,22–32) Ezért imádkozzuk az ünnep zsoltárában: „Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom: ne szégyenüljek meg!” (Zsolt 25,1–2)