Advent 4. vasárnapja

2Kor 1,20–24 Krisztus, a biztosíték

Absztrakt

A vasárnap jellege

Advent 4. vasárnapjával karácsony szentestéjének küszöbére érkezünk, jóllehet fél lábbal át is lépjük azt. A vasárnap üzenete – „Örüljetek az Úrban! Az Úr közel!” – az örvendezés hangját szólaltatja meg. Az evangélium az útkészítő Keresztelő János bizonyságtétele (Jn 1,19–28): érkezik a Megváltó, örvendezzetek! Az előző vasárnap bizonytalan Keresztelője után itt a próféta Jánost látjuk.

A karácsony öröme vetül előre a 100. zsoltárban is, amely az adventi készülődést az előreszaladással, elébe szaladással fokozza: „menjetek eléje vígassággal” (Zsolt 100,2; Károli-ford.). A készülődés nemcsak a bűnbánat és „takarítás” ideje, hanem az örömé is. Épp ezért olyan lényeges, hogy ezen a vasárnapon megjelenjen az Isten által megélt öröm, mégpedig úgy, hogy az örömhír (az evangélium) hitet ébresszen a szívünkben.

Változás következik be a liturgikus szín tekintetében, hiszen liláról fehérre vált: Krisztus-ünnep következik, megérkezik a megígért megváltó (Hafenscher 2010, 336–337. o.).

Epistolánk Pál apostoltól, a Filippi levél befejező intelmeiből származik (Fil, 4,4–7), amelyből meghatározó igeversek kerülnek elénk a heti ige kapcsán is: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel! (Fil 4,4–5)