“Deep Within His Mask, a Sad Death Glides By”
György Kurtág and a Role-Playing Game in the Style of Attila József
Abstract
In Attila József's early sonnet Silence (1922), there is an emergence of poetic images and existential questions that foreshadow the poet's subsequent works and may also be familiar from several compositions by György Kurtág. The presence of death, which can be seen to dominate every moment, as well as the concepts of cowardice and uncertainty, which are fundamental experiences of existence, and the notions of self-destruction, frequently appear in Kurtág's compositions. The notion of a spiritual kinship between the poet and the composer is particularly salient in the József Attila – Fragments (1982), composed for soprano. Beyond the question of whether the cycle can be interpreted as a role- playing exercise, this study also attempts to outline the cultural- historical context of the composition as well as the reception history of Attila József's oeuvre, with particular attention to the period of Kurtág’s youthful awakening and the reception of the poet in Southern Transylvania during the 1930s and 1940s.
References
Balázs István: „Egy zeneszerző képmása – ahogyan egy énekesnő látja. Beszélgetés Kurtág Györgyről Csengery Adrienne-nel”, Mozgó Világ 12/2. (1986. február), 119–125.
Batta András: „Jegyzetek Kurtág Györgyről”, Kritika, 76/12. (1976. december), 5.
Bodor Pál (Diurnus): „Anavi Ádám 100”, Irodalmi Jelen 8[9]/88., (2009. február), 3.
Breuer János: „Kadosa Pál szerzői estje”, Muzsika 9/8. (1966. augusztus), 27.
Breuer János: „Zenei krónika”, Népszabadság 38/77., (1980. április 1.), 7.
Csalog Gábor: „Tünemény – Kurtág Márta születésnapjára”, Muzsika, 60/8. (2017. október), 2-3.
Farkas Zoltán: „A töredék mint egész. József Attila és a magyar zene Bartók Bélától Kurtág Györgyig”, Literatúra, XXXI. 2005/4., 425–446.
Földes Imre: „Kurtág György: Játékok”, Parlando 24/12. (1982. december), 1–25.
g. i. [Gábor István]: „Egy ’mai magyar’ a mozdony kerekei alatt”, Brassói Lapok 43/267. (1937. december 6.), 2.
Hankiss Elemér: „József Attila komplex képei. (Mérhető-e a vers hatásának intenzitása?). Kísérletek az irodalmi hatás intenzitásának mérésére”, Kritika 4/10., (1966. október), 11–22.
Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. Budapest: Magvető, 1969.
Kovács Sándor: „Korunk zenéje ’82”, Muzsika 26/1. (1983. január), 19–26.
Kovács János: „József Attila nyomában. Temesvári adalékok”, Élet és Irodalom 30/18., (1986. május 2.), 6.
Kovács János: „A legendák kapujában – A romániai magyar sajtó József Attila haláláról”, Igaz Szó (Marosvásárhely) 35/10. (1987. október), 337–351.
Kroó György: „Egyetlen énekhangra”, Élet és Irodalom XXVI/49., (1982. december 3.), 13.
Markovits Rodion: „A szabályos költő”, Temesvári Hírlap 35/287., (1937. december 19.), 13.
Molnár Tibor: „Beszélgetés a magyar Panait Istratival. József Attila három pohár sör mellett egy különös életről, különös lélekről beszél. A perifériák költője a nagyváros szikrázó fényei között”, Brassói Lapok 42/153., (1936. július. 5.), 4.
Molnár Tibor: „Hogyan élt és hogyan halt meg az Ady Endre óta legnagyobb magyar költő: József Attila”, Brassói Lapok 43/266., (1937. december 12.), 15.
Nonnenmann, Rainer: „Musicus Poeticus. György Kurtags Liederzyklus auf Gedichte von Anna Achmatova”, Neue Zeitschrift für Musik 172/2. (March 2011), 30–35.
Papp Márta: „Kurtág György ’orosz kórusai’”, Holmi 18/6. (2006. június), 732–741.
Raics István: „Korunk zenéje”, Népszava 110/260., (1982. november 5.), 6.
Sz. Farkas Márta: „Budapest hangversenytermeiben”, Magyar Nemzet 38/236., (1982. október 31.), 8.
Szokolay Sándor: „Két Petőfi-kórus”, KÓTA 1979/1, 4–6.
Vezér Erzsébet: „Gyermekké tettél. Londoni beszélgetés József Attila analitikus orvosával”, Élet és Irodalom 15/29. (1971. július 17.), 7.
Wilheim András: „Mindennapi”, Holmi 18/6. (2006. június), 726–231.
