Az esztergomi szinodális könyvről: új források, redakciók és szövegtöbbletek nyomában

Előtanulmány egy disszertációfejezethez

Absztrakt

Az esztergomi szinodális könyv a középkori magyar egyháztörténet egyik legfontosabb forrása. Az esztergomi egyházmegye késő középkori zsinati tevékenységének emlékét őrző zsinati határozatok szövegkiadásával, forrásainak feltárásával hosszú évszázadok óta foglalkozik a kutatás. E zsinati határozatoknak Erdő Péter monográfiája és a korábbi szövegkiadások, szövegközlések nyomán mindezidáig három igazán jelentős változatát, átszerkesztését, bővítését tartották számon. A legkorábbi változatot Demeter esztergomi érsek hirdette ki 1382-ben. Ennek szövegét az Egyetemi Könyvtár Cod. Lat. 73-as középkori kódexe alapján Batthyány Ignác tette közzé. A második, 1450-es változat, Szécsi Dénes esztergomi érsek nevéhez köthető. Ezt az ősnyomtatványból ismert szövegváltozatot Batthyány Ignác és Dankó József is kiadta. A harmadik, 1493-as, Estei Hippolit érsek általi megújítás szövegét szintén egy ősnyomtatvány őrzi.