A kalendárium és használója

Thurzó György nádor kalendáriumfeljegyzéseinek tanulságai

Absztrakt

Thurzó György naplói a kora újkori napló kialakulásának kezdeti jegyeit viselik magukon. Az 1596-os, 1697-es, 1604-es, 1607-es és 1612-es évekből fennmaradt naplók alapvetően udvari naplóként értelmezhetők, de az utazási naplók és nyomokban a személyes naplók szabályszerűségei is felfedezhetők a szövegeken. A főúr környezetében már a 16. század közepétől meghonosodott naplóvezetési hagyományok, illetve a feleségének írt levelek alapján feltételezhető, hogy a 16. század végétől haláláig, 1616-ig folyamatosan vezetett, illetve írnokai vezettek kalendáriumba írt naplókat. Ezt erősíti meg Thurzó Imre 1617-es évben írt naplója, amely egyértelműen Thurzó György naplóvezetési szokásait viszi tovább, azonban némiképp kiforrottabb módon.

Thurzó György nádor a kalendáriumok nyomtatott naptári részét az idő múlásának számontartására, a bele írt feljegyzéseket pedig a mindennapjai történéseseinek megörökítésére, ily módon mintegy az idővel való elszámolásra használta. Arra vonatkozóan viszont nem maradt fenn utalás, hogy a prognosztikonok szövegeinek és előrejelzéseinek hasznát vette-e, és ha igen milyen módon.

Thurzó György naptárbejegyzéseiben mindennapi életének szubjektív élményei jelennek meg. Az eseményeket az adott pillanatban szemléli, nem reflektált a kor eseményeire, nem következtetett és retrospektív megjegyzéseket sem tett a szövegekbe. A naplók praktikus és nem esztétikai célokat szolgált, elsősorban ez emlékezet segítését, illetve tehermentesítését. Azonban láthatóan ezt sem hosszú távra vonatkoztatva, hiszen a kalendáriumok és bennük a naplók megőrzése láthatóan Thurzó György és fia, Imre számára sem volt fontos. Sokkal inkább rövid távon, pár hónap, esetleg néhány év távlatában őriztek meg általuk visszakereshető módon az udvar mindennapi működésére vonatkozó adatokat.