Olvasmányműveltség és érveléstechnika

Váradi Mátyás olvasmányai Erdélyben és Németalföldön

Abstract

A székelyföldi születésű Váradi Mátyás marosvásárhelyi, majd kolozvsári tanulmányai után, 1665-től három évet töltött németalföldi egyetemeken, Leidenben, Utrechtben és Franekerben. Itteni stúdiumai idején készítette el és rendezte sajtó alá az Égő szövétnek című munkáját, melyben iskolai disputációkra emlékeztető formában érvelt a református hitágazatok régisége és igazsága mellett, míg a katolikus tanítást az ókeresztény kor eretnekségeiből vezette le. 
A mű lapszélein összesen 306 hivatkozás olvasható. Ezek elemzésével betekintést nyerhetünk egyrészt Váradi sajátos gondolkodásmódjába és munkamódszerébe, másrészt képet kaphatunk arról, hogy milyen alapművekre támaszkodott, és ezek közül melyekről tehető fel, hogy németalföldi tanulmányai idején jutott hozzá. 
A tejes bizonyossággal feloldható hivatkozások alapján egy 108 tételes irodalomjegyzék rekonstruálható. Ez persze csak közvetetten utal Váradi olvasmányműveltségére, hiszen nem annyira a szerző tényleges olvasottsága határozta meg, hanem a mű sajátos jellege és érvmenete. Evvel magyarázható, hogy kimaradtak az antik szerzők, és erősen háttérbe szorultak a humanizmus és a protestantizmus klasszikusai. 
Az Égő szövétnek hivatkozásai követik az erdélyi művelődés trendjeit. Váradi azokat a műveket idézte legtöbbször, amelyek Erdélyben is elérhetőek voltak, még ha nem is feltétlenül számítottak közkézen forgó műveknek. A hivatkozások között azonban szerepel három tucat olyan mű is, amelyek – a fennmaradt könyvjegyzékek tanúsága szerint – hazai közegben nem voltak fellelhetőek, vagy kimondott ritkaságnak számítottak. A németalföldi peregrináció során tehát Váradi jelentősen gyarapította olvasottságát a szisztematikus és a kontroverz teológia, és valamelyest az egyházjog és az egyháztörténet területén. 
Ez az összkép természetesen tovább pontosítható, árnyalható más forrástípusok bevonásával, egykorú szerzők hivatkozásainak elemzésével.