A kolláció a domonkos és ferences apácáknál
Abstract
Szent Margit magyar nyelvű legendájában többször botlunk olyan mondatba, amelyet érteni vélünk, de valójában nem tudjuk pontosan, mit is jelent. Ilyen a következő mondat is, amely a királylány devócióját jellemzi: „Szent kereszt naptól fogva kedég húsvétig ebéd után egy kevéssé megmarad vala az szororokkal, és az után el megyen vala az karban, és áll vala imádságokban nagy sirálmmal mind kollációig” (Margit-legenda, 5v:18–25). Az idézett szöveg kérdéses helye a kolláció, annak jelentése, formája és tartalma. A következők azt vizsgálják, mikor és hogyan tartották a kollációt a kolostorokban.
