Tulajdonnevet tartalmazó terminusok a többnyelvű orvosi kommunikációban
DOI:
https://doi.org/10.29178/NevtErt.2026.9Kulcsszavak:
orvosi szaknyelv, funkcionális nyelvészet, interprofesszionális együttműködés, tulajdonnév, eponima, orvosi szakfordítás, többnyelvű orvosi kommunikáció, terminológiaAbsztrakt
A tulajdonnevet tartalmazó terminusok – mint az Alzheimer-kór vagy az Achilles-ín – az orvosi szaknyelv szerves részei; formai és szemantikai sokféleségük, szinonimáik, kulturális értékeik azonban félreértésekhez vezethetnek az egy- és többnyelvű, szóbeli és írott orvosi kommunikációban és az orvosi szakfordításban egyaránt. Tanulmányunk a névtudomány és a terminológia határterületén, funkcionális nyelvészeti megközelítésben, az alkalmazott nyelvészet és az orvosszakma képviselőinek interprofesszionális együttműködésében vizsgálja a tulajdonnevet tartalmazó terminusok megjelenését, beazonosíthatóságának problémáit és az egyértelműsítés lehetőségeit. Bemutatjuk a tulajdonnevet tartalmazó terminusok alkalmazásának előnyeit és korlátait, kiemelve a köznevesülés, a stigmatizáció,
valamint a történeti és társadalmi kontextus szerepét. A tanulmány célja, hogy interprofesszionális együttműködésben, a releváns szakirodalom áttekintésével rendszerezze és az orvosi szaknyelvhasználatból vett nyelvi példákkal bemutassa, hogy a tulajdonnevet tartalmazó terminusok milyen értelmezhetőségi problémákat vethetnek fel az orvosi szaknyelvben a többnyelvű orvosi kommunikációban. A megállapítások elősegíthetik az orvosi kommunikáció pontosságát, biztonságát és kulturális érzékenységét a globalizálódó szaknyelvi környezetben.
