Skála – mintázat – élőhelyválasztás – életmenet: a szárazföldi ászkarákok (Isopoda, Oniscidea) ökológiája
Absztrakt
Az ászkarákok (Isopoda) Oniscidea alrendjének fajai a szárazföldi élőhelyek legsikeresebb meghódítói a rákok osztályán belül. A szárazföldi adaptáció kiváló modelljei. Funkcionálisan a talaj-ökoszisztéma lebontó szervezetei. Az MTA doktori disszertációban összefoglalt legfontosabb eredmények és következtetések: A fajok eloszlásában – különböző skálákon, különböző háttér okok miatt kialakult – törvényszerűségek ismerhetők fel. Európában létezik egy latitudinális trend, amely a Mediterráneumtól északi irányba csökkenő fajszámot, a fajok életföldrajzi/ökológiai jellegének változását jelenti. A mediterrán régiókban a fajszám és az endemitás foka magas. Egy földrajzi régió élőhelyeinek jellege meghatározó annak fajgazdagságára, a fajok természetességére. A fajok és a közösségek minősítésére alkalmazható indexekkel bővítettük a fajgazdagsági és diverzitás indexek értelmezhetőségét. Egy élőhely és ászkafaunája között szoros összefüggés van. A fajok minősíthetőek élőhelyük, ökológiai igényeik és toleranciájuk alapján, ill. fordítva: egy habitat természetessége, zavartsága megítélhető az ott élő fajok alapján. A fajok terjedésében nagy szerepe van az emberi tevékenységnek. A behurcolt fajok megtelepedése a városokban rendszeres és meghatározó, biotikus homogenizációt előidézve. A fajok morfológiai jellege és ökológiai igényei között összefüggés áll fenn. A populációk intra- és interspecifikus dinamikája eltér életmenet stratégiájukban. A kulcs környezeti tényezők meghatározóak az aktivitási denzitás időbeni alakulására. A nőstény méret – utódszám szoros korrelációban van, a fekunditás időben a nőstény méretétől függetlenül csökken.
Hivatkozások
BRERETON J.L.G. 1957. The distribution of woodland isopods. Oikos, 8: 85–106. https://doi.org/10.2307/3564994
CAUBET Y., JUCHAULT P. & MOCQUARD J-P. 1998. Biotic triggers of female reproduction in the terrest-rial isopod Armadillidium vulgare Latr. (Crustacea Oniscidea). Ethology, Ecology & Evolution, 10: 209–226. https://doi.org/10.1080/08927014.1998.9522853
CSONKA D., HALASY K., MRAK P., ŠTRUS J. & HORNUNG E. 2012. Armadillidium-fajok (Isopoda: Onis-cidea) élőhelyi adaptációjának morfológiai háttere. Természetvédelmi Közlemények, 18: 115–126.
CSONKA D., HALASY K., SZABÓ P., MRAK P., ŠTRUS J. & HORNUNG E. 2013. Eco-morphological studies on pleopodal lungs and cuticles in Armadillidium species (Crustacea, Isopoda, Oniscidea). Arthro-pod Structure & Development, 42(3): 229–235. https://doi.org/10.1016/j.asd.2013.01.002
CSONKA D., HALASY K., BUCZKÓ K.. & HORNUNG E. 2018. Morphological traits - desiccation tolerance – habitat characteristics: a possible key for distribution in woodlice (Isopoda: Oniscidea). Zookeys, 801: 481–499. https://doi.org/10.3897/zookeys.801.23088
DE'ATH G. 2002. Multivariate regression trees: a new technique for modeling species-environment rela-tionships. Ecology 83: 1105–1117.
https://doi.org/10.1890/0012-9658(2002)083[1105:MRTANT]2.0.CO;2
EDNEY E.B., ALLEN W. & MCFARLANE J. 1974. Predation by terrestrial isopods. Ecology, 55: 428–433. https://doi.org/10.2307/1935231
GUNNARSON T. & TUNLID A. 1987. Recycling of fecal pellets in isopods: microorganisms and nitrogen compounds as potential food for coprophagous Oniscus asellus L. In: STRIGANOVA B.R. (ed.): Soil Fauna and Soil Fertility. Proc. 9th Int. Coll. on Soil Zoology, Moscow, 1985. Nauka, Moscow, p. 71.
HASSALL M. & RUSHTON S.P. 1982. The role of coprophagy in the feeding strategies of terrestrial isopods. Oecologia (Berl), 53: 374–381. https://doi.org/10.1007/BF00389017
HASSALL M., TURNER J.G. & RANDS M.R.W. 1987. Effects of terrestrial isopods on the decomposition of woodland leaf litter. Oecologia, 72: 597–604. https://doi.org/10.1007/BF00378988
HORNUNG E. 2011. Evolutionary adaptation of oniscidean isopods to terrestrial life: Structural – physio-logical – behavioural aspects. Terrestrial Arthropod Reviews, 4(2): 95–130. https://doi.org/10.1163/187498311X576262
HORNUNG E. 2020. Skála – mintázat – élőhelyválasztás – életmenet: a szárazföldi ászkarákok (Isopo-da, Oniscidea) ökológiája. Akadémiai nagydoktori mű, Állatorvostudományi Egyetem, 155 pp. https://real-d.mtak.hu/1255/
HORNUNG E. & WARBURG M.R. 1995. Isopod distribution at different scaling levels. In: ALIKHAN M.A. (ed.) Terrestrial isopod biology Crustacean Issues 9, Balkema Publ., Rotterdam, pp. 83–95.
HORNUNG E., VILISICS F. & SZLÁVECZ K. 2007. Szárazföldi ászkarák (Isopoda, Oniscidea) fajok tipizá-lása hazai előfordulási adatok alapján (különös tekintettel a sikeres megtelepedőkre). Természetvé-delmi Közlemények, 13: 47–57.
HORNUNG E. VILISICS F. & SÓLYMOS P. 2008. Low alpha and high beta diversity in terrestrial isopod assemblages in the Transdanubian region of Hungary. In ZIMMER M, CHARFI-CHEIKHROUHA & TA-ITI S. (eds): Proceedings of the International Symposium of Terrestrial Isopod Biology, ISTIB-7. Shaker Verlag, Aachen, Germany, pp. 1–12.
http1: https://www.r-project.org: R: The R Project for Statistical Computing – utolsó elérés 2024. 11. 24. – utolsó elérés: 2024. 11. 24.
http2: https://podani.web.elte.hu/SYN2000.html – utolsó elérés: 2024. 11. 24.
http3: http//mrfa.r-forge.r-project.org – utolsó elérés: 2024. 11. 24.
LEFEBVRE F. 2002. Stratégies de reproduction chez les crustacés Isopodes terrestres. Rapport de thèse. Université de Poitiers. 161 pp.
MONMONIER M. 2010. Maximum-Difference Barriers: An Alternative Numerical Regionalization Method. Geographical Analysis, 5(3): 245–261. https://doi.org/10.1111/j.1538-4632.1973.tb01011.x
PARIS O.H. 1963. The ecology of Armadillidium vulgare (Isopoda: Oniscoidea) in California grassland: food, enemies and weather. Ecological Monograph, 33: 1–22. https://doi.org/10.2307/1948475
PARIS O.H. & SIKORA A. 1967. Radiotracer analysis of the trophic dynamics of natural isopod populati-ons. In: PETRUSEWICZ K. (ed.): Secondary productivity of terrestrial ecosystems (principles and methods), vol. II. Institute of Ecology, Polish Academy of Sciences, Warsaw, pp 741–771.
POBOZSNY M. 1978. Nahrungsansprüche einiger Diplopoden- und Isopoden-Arten in mesophilen Lau-bwäldern Ungarns. Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 24: 397–406.
RABATIN S.C. & STINNER B.R. 1989. The Significance of Vesicular–Arbuscular Mycorrhizal Fungal–Soil Macroinvertebrate Interactions in Agroecosystems. Agriculture, ecosystems & environment, 27(1–4): 195–204. https://doi.org/10.1016/0167-8809(89)90085-6
SASKA P. 2008. Granivory in terrestrial isopods. Ecological Entomology, 33(6): 742–747. https://doi.org/10.1111/j.1365-2311.2008.01026.x
SCHMALFUSS H. 1984. Eco-morphological strategies in terrestrial isopods. The Biology of Terrestrial Isopods. Symposia of Zoological Society London, 53: 49–63.
SFENTHOURAKIS S. & HORNUNG E. 2018. Isopod distribution and climate change. ZooKeys 801: 25–61. https://doi.org/10.3897/zookeys.801.23533
SÓLYMOS P., VILISICS F. & HORNUNG E. 2008. Terepi adatlap a hazai epigeikus makrogerinctelenek el-terjedésének és élőhelyi preferenciájának vizsgálatára. Állattani Közlemények, 98(2): 39–46.
SZLAVECZ K. 1993. Needle litter consumption by two terrestrial isopods, Protracheoniscus amoenus (C.L.Koch), and Cylisticus convexus (de Geer) (Isopoda, Oniscidea). Pedobiologia, 37: 57–64. https://doi.org/10.1016/S0031-4056(24)00086-6
SZLAVECZ K., VILISICS F., TÓTH Z. & HORNUNG E. 2018. Terrestrial isopods in urban environments: an overview. ZooKeys, 801: 97–126. https://doi.org/10.3897/zookeys.801.29580
VILISICS F. & HORNUNG E. 2008. A budapesti szárazföldi ászkarákfauna (Isopoda: Oniscidea) kvalitatív osztályozása. Állattani Közlemények, 93(2): 3–16. https://doi.org/10.1007/s11252-009-0097-8
VILISICS F. & HORNUNG E. 2009. Urban areas as hot-spots for introduced and shelters for native isopod species. Urban Ecosystems, 12: 333–345.
WALLWORK J.A. 1970. Ecology of Soil Animals. McGraw-Hill, New York, 283 pp.
WANG Y., BRUNE A. & ZIMMER M. 2007. Bacterial symbionts in the hepatopancreas of isopods: diver-sity and environmental transmission. Microbiol Ecology, 61: 141–152. https://doi.org/10.1111/j.1574-6941.2007.00329.x
WARBURG M.R. 1993. Evolutionary biology of land isopods. Springer, Berlin-Heidelberg, 159 pp. https://doi.org/10.1007/978-3-662-21889-1
