A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei

  • ANDRÁS ISTVÁN CSATHÓ Független kutató
  • LÁSZLÓ GALLÉ 1) Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék; 2) Szegedi Tudományegyetem, Interaktív Természetismereti Tudástár
  • GÁBOR LŐRINCZI Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék
  • ANDRÁS TARTALLY Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék
  • FERENC BÁTHORI Ökológiai Kutatóközpont, ÖBI Evolúciós Ökológia Kutatócsoport
  • ÉVA KOVÁCS Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
  • ISTVÁN MAÁK 1) Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék; 2) Állattani Múzeum és Intézet, Lengyel Tudományos Akadémia
  • BÁLINT MARKÓ Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet
  • GÁBOR MÓDRA Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék
  • CSABA NAGY Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Kertészettudományi Intézet, Gyümölcstermesztési Kutatóközpont
  • ANNA ÁGNES SOMOGYI 1) Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék; 2) Magyar Természettudományi Múzeum
  • SÁNDOR CSŐSZ 1) Ökológiai Kutatóközpont, ÖBI Evolúciós Ökológia Kutatócsoport; 2) MTA–ELTE–MTM Ökológiai Kutatócsoport
Kulcsszavak: hártyásszárnyúak, Hymenoptera, magyar nevezéktan, névjegyzék, szaknyelv

Absztrakt

A hangyák (Hymenoptera: Formicidae) a fajszámuk, az egyedszámuk, a fejlett társas viselkedésük és az ökológiai hatásuk tekintetében egyaránt kiemelkedő jelentőségű rovarcsoport. Gyakoriságuk és társas szerveződésük okán a szakma és a laikus közönség tagjai gyakorta említik őket, akár nemzetség- vagy faji szinten. Ennek ellenére a hangyáknak a mai napig nem készült letisztult magyar névjegyzéke. A fajok, nemzetségek elnevezései gyakran esetlegesek voltak, még a hazánkban előforduló fajok jelentős része sem rendelkezett magyar névvel. Munkánk célja egy egységesen használható, korszerű, ugyanakkor a hagyományos neveket is a lehetőségekhez mérten – legalább valamely részletében – megtartó, szakmai és nyelvi szempontból egyaránt megfelelő névjegyzék elkészítése volt. A hazai hangyafajok tekintetében a jegyzékünk teljességre törekvő (126 faj). A külföldi fajok (238 faj) esetében tanulmányunk a magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő közleményekben leginkább megjelenő, nevezetesebb, jellegzetesebb fajokat tartalmazza, továbbá a hobbihangyatartók által gyakrabban tartott fajok neveit is feltüntettük. Kitértünk néhány nevezetesebb fosszilis hangyafajra és -csoportra is (10 faj). A fajokon túl a magasabb rendszertani egységek – családsorozat (superfamilia), család (familia), alcsalád (subfamilia), tribusz (tribus), nemzetség (genus), és néhány helyen alnemzetség (subgenus) – esetében is tartalmazza az egyes csoportok tudományos neveit, és azok javasolt magyar megfelelőit. Munkánk során kísérletet tettünk minden hangyafaj és a hangyafélék családjába tartozó magasabb rendű rendszertani egység esetében a tudományos és az ismeretterjesztő közleményekben megjelent magyar szaknyelvi megnevezések minél teljesebb körű összegyűjtésére is, tanulmányunk egyúttal ezt a teljességre törekvő névgyűjteményt is tartalmazza.

Hivatkozások

A. AIGNER L. 1901. A hangyák életéből. I. Rovartani Lapok 8(5): 87–93.
AMBRUS A., DANYIK T., KOVÁCS T. & OLAJOS P. 2018. Magyarország szitakötőinek kézikönyve.
Magyar Természettudományi Múzeum – Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., Budapest, 290 pp.
ANONYM 2009. Egyetlen hangyakolónia uralja a fél világot. Rovarász Híradó 55: 7.
ATTENBOROUGH D. 1988. Élet a Földön. A természet története. Novotrade Rt. [Budapest], 326 pp.
(Fordította: SZILÁGYI T.)
ATTENBOROUGH D. 1991. Az élet erőpróbái. Az állatok viselkedésének természetrajza. Park Könyvki-
adó, Budapest, 326 pp. (Fordította: SÁRKÖZY E.)
ATTENBOROUGH, D. 2006. A gerinctelenek élete. Földön, vízben, levegőben. Kossuth Kiadó, [Buda-
pest], 288 pp. (Fordította: MERKL O.)
BAJOMI B. 2015. Interjú Tartally Andrással. Hangyákon élő gombák. Élet és Tudomány 70 (1): 12–
13.
BAKOS Á. 2020. Hangyakalauz. Hazai hangyafajok. www.antsite.eu. 76 pp.
BERECZKI J., PECSENYE K. & VARGA Z. 2006. A genetikai variabilitás szerkezete a szürkés hangya-
boglárka fajcsoport Kárpát-medencei populációiban. Magyar Tudomány 2006(6): 700–704.
BEREI A. (szerk.) 1960. Új magyar lexikon. 3 [3. kötet]. G–J. Akadémiai Kiadó, Budapest, 543 pp.
BOGNÁR S. & HUZIÁN L. 1979. Növényvédelmi állattan. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Mező-
gazdasági Kiadó, Budapest, 557 pp.
BOLTON B. 2021. AntCat. An online catalog of the ants of the world. https://www.antcat.org (Utolsó
megtekintés: 2021. feb. 24.)
BOOD Ch. [1988]. A természet csodái. Az állatvilág képekben. [1. kötet.] Interprint Kft. – Zrínyi
Nyomda, [Budapest], 48 pp. [Fordította: VIDA G.]
BOOD Ch. 1989. A természet csodái. Az állatvilág képekben. [3. kötet.] Interprint Kft., Budapest, 48
pp. (Fordította: FRENKEL É.)
BREHM A. 1906. Az állatok világa. Kilencedik kötet. Rovarok, százlábúak és pókok. Légrády Testvé-
rek, Budapest, 651 pp. (Hazai viszonyokhoz alkalmazta: LÓSY J.)
BREHM A. 1933. Az állatok világa. Tizenhatodik kötet. Ízeltlábúak. Rovarok II. (kétszárnyúak, bolhák,
bogarak, sodortszárnyúak, hártyásszárnyúak) soklábúak, őslégcsövesek, medveállatok, féregat-
kák, rákok I. Gutenberg Könyvkiadóvállalat, Budapest, 424 pp.
BREHM A. E. 1960. Az állatok világa. Négy kötetben. Első kötet: Gerinctelenek. – Második kiadás.
Gondolat, Budapest, 456 pp. (Fordította: ÁKOS K.)
BUZÁS B., CSORBA G. & SIMON L. 2011. A Föld patás állatainak névjegyzéke. Tudományos (latin),
angol és magyar nevek. Nimród Safari 2011 (3): 49–57.
CZUCZOR G. & FOGARASI J. 1864. A magyar nyelv szótára. Második kötet. Emich Gusztáv Magyar
Akademiai Nyomdásznál, Pest, 1774 pp.
CSŐSZ S. 2000. Hangya-faunisztikai adatok a Körös-Maros Nemzeti Parkból: A Mályvádi-erdők.
Crisicum 3: 183–187.
CSŐSZ S. 2004a. Háború és béke a hangyatársadalomban. Élet és Tudomány 59(25): 788–790.
CSŐSZ S. 2004b. Hangyák a ház körül. Élet és Tudomány 59(30): 947–949.
CSŐSZ S. 2019a. A földi idegenek. A hangyák világa. Athenaeum Kiadó, Budapest, 205 pp.
CSŐSZ S. 2019b. Hangyaolimpia. Mely sportágakban erősek? Élet és Tudomány 74(32): 1010–1012.
CSŐSZ S. 2019c. A földi idegenek, a hangyák világa. Geo 2019(9): 52–67.
CSŐSZ S., BÁTHORI F., GALLÉ L., LŐRINCZI G., MAÁK I., TARTALLY A., KOVÁCS É., SOMOGYI A. Á.
& MARKÓ B. 2021. The myrmecofauna (Hymenoptera: Formicidae) of Hungary: survey of ant
species with an annotated synonymic inventory. Insects 12(1): 78.
https://doi.org/10.3390/insects12010078
DUDICH E. & LOKSA I. 1971. Állatrendszertan. – Második kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 707 pp.
EISENREICH W., HANDEL A. & ZIMMER U. E. 2000. Állat- és növényhatározó természetjáróknak. Ma-
gyar Könyvklub, Budapest, 560 pp. (Fordította: NAGY E. & SCHMIDT E.)
ERDEY-GRÚZ T. (szerk.) 1965. Természettudományi lexikon. Második kötet. D–G. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 931 pp.
ERDEY-GRÚZ T. (szerk.) 1966. Természettudományi lexikon. Harmadik kötet. Gy–K. Akadémiai Ki-
adó, Budapest, 992 pp.
FITTKAU E. J. & KLINGE H. 1973. On biomass and trophic structure of the Central Amazonian rain
forest ecosystem. Biotropica 5(1): 2–14. https://doi.org/10.2307/2989676
FÖLDI J. 1801. Természeti História. A’ Linne Systémája szerént. Elsȫ Tsomó. Az Állatok Országa.
Wéber Simon Péter kȫltségével, és betǜivel, Pozson, 428 pp.
GALLÉ L. 2012. A nemzeti park hangyái. In: KÁRPÁTI L. & FALLY J. (szerk.) Fertő–Hanság – Neusi-
edler See–Seewinkel Nemzeti Park. Monografikus tanulmányok a Fertő és a Hanság vidékéről.
Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság – Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, pp. 165–171.
GOZMÁNY L. 1994. A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Folia Entomologica Hungarica 55:
429–445.
GÜNTHER K., HANNEMANN H.-J., HIEKE F., KÖNIGSMANN E. & SCHUMANN H. 1970. Urania állatvi-
lág. Rovarok. Gondolat Kiadó, Budapest, 582 pp. (Fordította: ANDRÁSSY I.)
HOSSZÚ F. (szerk.) 1988. Új magyar tájszótár. Második kötet. E–J. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1175
pp.
KOLREP K.-U. & ROLLER T. 2012. A legyőzhetetlenek. Ethos 22(4): 23–25.
KOVÁCS I., CSIZMAZIA K., NAGY A. & HRÁCS K. [2017]. A hangyák. Tanári kézikönyv. Experiential
Learning and Education for Nature Awareness, (h. n.) 18 pp. + mellékletek.
L. KELEMEN G. 2016. Utazás az Amazonas dzsungelbe! UnIQue 2016(10): 18–25.
MAGYAR G., HADARICS T., SCHMIDT A., SÓS E., OLÁH J., NAGY T., VÉGVÁRI Zs. & BANKOVICS A.
2004. A Föld lúdalakú, nappali ragadozó- és lilealakú madarainak magyar nevei. Aquila 111:
145–165.
MAGYAR G. & HADARICS T. 1996. Magyarország madarainak jegyzéke. Túzok 1(1): 42–48.
MÁRTON J. 1804. Magyar-Német, és Német-Magyar Lexicon, vagyis Szókönyv. Második Rész, máso-
dik Darab. Pichler Antal betűivel, Béts, 1018 pp.
MCGAVIN G. C. 2000. Rovarok. Pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Határozó Kézikönyvek soro-
zat. Panemex Kft. – Grafo Kft., Budapest, 255 pp. (Fordította: ÁCS E.)
MÓCZÁR L. (szerk.) 1950. Állathatározó. I–II. Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest, 798+344 pp.
MÓCZÁR L. (szerk.) 1969. Állathatározó. I–II. Tankönyvkiadó, Budapest, 722+758 pp.
MÓCZÁR L. 1977. Kis állathatározó. – Második kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 223 pp.
MÓCZÁR L. 1987. Rovarbölcsők. Gondolat Kiadó, Budapest, 186 pp.
O. NAGY G. 2005. Magyar szólások és közmondások. – 9. kiadás. Akkord Kiadó, 860 pp.
O’TOOLE Ch. 1994. Rovarok és rokonaik. In: Az állatvilág enciklopédiája sorozat. – Második, válto-
zatlan kiadás. Helikon Kiadó, [Budapest], 95 pp. (Fordította: PESTHY G.)
O’TOOLE Ch. 2008. Rovarok. In: Novum állatvilág enciklopédia sorozat (7). Novum Kiadó, 240 pp.
(Fordította: MERKL O.)
PASTORÁLIS G., BUSCHMANN F. & RONKAY L. 2016. Magyarország lepkéinek névjegyzéke. Checklist
of the Hungarian Lepidoptera. e-Acta Naturalia Pannonica 12: 1–258.
PRISZTER Sz. 1998. Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Ki-
adó, Budapest, 547 pp.
REICHHOLF-RIEHM H. 1997. Rovarok és pókszabásúak. In: Természetkalauz sorozat. Magyar Könyv-
klub, Budapest, 287 pp. (Fordította: FORRÓ L.)
SAJÓ K. [1917]. Háború és béke a hangyaállamban. Pallas Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest,
90 pp. (Fordította: FRÜCHTL E.)
SIMON L. 2004. A magyar állatfajnevek helyesírása. Magyar Nyelvőr 128(3): 313–322.
SOMFAI E. 1959. Hangya alkatúak. Formicoidea. In: Magyarország Állatvilága. Fauna Hungariae
13(4). Akadémiai Kiadó, Budapest, 79 pp.
STEGHAUS-KOVAC S. 2005. Méhek, darazsak és hangyák. In: Mi Micsoda sorozat (86.) Tessloff és
Babilon Kiadó, Budapest, 48 pp. (Fordította: NÉMETH M.)
SZABÓ J. 1914. Magyarország rabszolgatartó és élősködő hangyái. Állattani Közlemények 13(2): 93–
105.
SZABÓ-PATAY J. 1928. A kapus-hangya. Természettudományi Közlöny 60: 215–219.
SZÉKY P. 1995. Zoológiai értelmező szótár. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 376 pp.
TÓTH J. (szerk.) 1999. Erdészeti rovartan. Agroinform Kiadó, Budapest, 480 pp.
UJHELYI P. 1994. A magyarországi vadonélő emlősállatok határozója. Küllemi és csonttani bélyegek
alapján. – 2. kiadás. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, 188 pp.
UJHELYI P. (szerk.) 2008. Gerinctelenek. – Természettudományi enciklopédia 7. Kossuth Kiadó, [Bu-
dapest], 95 pp. (Fordította: VÁGI B.)
VARGA Z., RÓZSA L., PAPP L. & PEREGOVITS L. (szerk.) 2021. Zootaxonómia. Az állatvilág sokféle-
sége. Pars Kiadó, Nagykovácsi, 449 pp.
VAS Z. 2017. Hártyásszárnyúak (Hymenoptera). In: BÁLDI A., CSÁNYI B., CSORBA G., ERŐS T.,
HORNUNG E., MERKL O., OROSZ A., PAPP L., RONKAY L., SAMU F., SOLTÉSZ Z., SZÉP T.,
SZINETÁR Cs., VARGA A., VAS Z., VÉTEK G., VÖRÖS J., ZÖLDI V. & ZSUGA K.: Behurcolt és
invazív állatok Magyarországon. Introduced and Invasive Animals in Hungary. Magyar Tudo-
mány 2017(4): 399–437.
VÁSÁRHELYI T. & CSIBY M. 1989. Egzotikus rovarok. Búvár Zsebkönyvek sorozat. Móra Ferenc
Könyvkiadó, Budapest, 63 pp.
WALICZKY Z., MAGYAR G., SCHMIDT A., HADARICS T., KOVÁCS G., BANKOVICS A., NAGY T.,
OLÁH J., SÓS E. & VÉGVÁRI Zs. 2000. A Nyugat-Palearktiszban előfordult madárfajok magyar
nyelvű névjegyzéke. Aquila 105–106: 9–34.
Megjelent
2021-06-04