Anyai dajkanyelvi narratívák lexikai és szintaktikai jellemzőinek longitudinális vizsgálata

Absztrakt

Az anyai dajkanyelvet (infant-directed speech - IDS) az akusztikai sajátosságai mellett lexikai és szintaktikai egyszerűsítés is jellemzi, amelyben eltér a felnőttekhez irányított beszédtől (adult-directed speech - ADS). Ezek a lexikai és szintaktikai jellemzők a magyarban még nem igen kutatottak. A nemzetközi szakirodalomban eltérő nézetek találni arról, hogyan válik a dajkanyelv a gyermek életkora szerint komplexebbé, ez a folyamat lineáris vagy nem lineáris. Feltételezésünk szerint a gyermek második életévében található egy komplexitási "padló". Kutatásunkban a beszédbőséget (megnyilatkozások száma), a lexikai tulajdonságokat (type-token arány, ige-főnév arány, szószám) és szintaktikai tulajdonságokat vizsgálatunk az anyai dajkanyelvben meseolvasási szituációban egy longitudinális vizsgálat keretein belül. 22 anya-baba páros vett részt a kuttásban, a baba 1 napos, 6 hónapos és 18 hónapos korában. Minden alkalommal egy IDS és egy ADS felvételt készítettünk. A gyermek 18 hónapos korában találtuk a legnagyobb mértékű szintaktikai és lexikai egyszerűsődést. Eben az életkorban az édesanyák a mesét szignfikánsan hosszabban mesélték el, miközben kisebb igei szókincset és több ismétlést alkalmaztak. A megnyilatkozásaik szignifikánsan rövidebbek voltak. Tehát a szövegeket nagyon beszédbőség jellemezte, azonban kisebb megnyilatkozási egységekben. Az eredményeink a nem lineáris komplexitási hipotézist támogatják.