Ybl a Google-ön

A szillabikus l és a magyar magánhangzó-harmónia esete

Absztrakt

Tanulmányunkban a magyar kölcsönszavak fonológiájának egy eddig feltáratlan részét vizsgáljuk, mégpedig a szillabikus l-t tartalmazó szavak adaptációját, és e szavak szerepét a magyar magánhangzó-harmónia rendszerében. A magyarban nincsenek szillabikus mássalhangzók, és szóvégi mássalhangzó-l torlódások is alig. Egy laboratóriumi kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a magyar beszélők hogyan ejtik a szótagvégi l-re végződő kölcsönszavakat, és hogy milyen toldalékalternánsokat választanak hozzájuk.
A 28 beszélőnek 6 célszót kellett kiejtenie nominutivusi, superessivusi (SUE, -on/-ɛn/-øn) és allativusi (ALL, hoz/-hɛz/-høz) alakokat kikényszerítő szintaktikai környezetekben. A célszavak között két német eredetű családnév ([ibl̩], [ʃtroːbl̩]) és négy újabb kölcsönszó ([duːdl̩], [ɡuːɡl̩], [lidl̩], [pazl̩]) szerepelt.
A kísérlet után a célszóhoz kapcsolt toldalékok magánhangzóminőségét és a realizált szótagok számát vizsgáltuk, ezt követően az l és a beillesztett magánhangzók formánsszerkezetét és hosszát elemeztük Praat és R segítségével.
Eredményeink a következők. Kimutattuk, hogy a beszélők a célszavakat két szótagban ejtették. Bizonyítékul az igen/nem kérdéseknél az intonációs csúcs szolgált.
Előfordulnak mind a betoldott magánhangzóval, mind a szillabikus l-lel ([ɡuːɡVl] ∼ [ɡuːɡl̩]) ejtett szóalakok. A betoldás gyakoribb az igen/nem kérdésekben, mint a kijelentő módúakban, a SUE alakokban, mint az ALL alakokban, továbbá mindkét szuffixált alakban, mint a tőalakban.
A semleges tövek elsősorban elülső alternánsokat választanak ([ibl̩-høz], [lidl̩-øn]), míg a hátsó tövek esetében, mind hátsó, mind elülső toldalékok előfordulnak ([pazl̩-øn], [ʃtroːbl̩-hoz]), még egy beszélő és egy célszó esetében is ([ʃtroːbl̩-hoz], [ʃtroːbl̩-øn]). A szillabikus l tehát átlátszó lehet az elölségi harmóniára.
A célszavak harmóniai viselkedése azonban nem magyarázható a redukált magánhangzó beszúrásával. A tapasztalt tendenciák ellenére az elülső toldalékkal ellátott alakoknak csak 60%-a tartalmazott redukált magánhangzót, és a redukált magánhangzó nélküli alakok 78%-a is az elülső toldalékot választotta. Ezt regressziós módszerek is megerősítik.
Következésképpen tehát más tényezők is szerepet játszhatnak, például az [ø] és az alveoláris mássalhangzók akusztikai hasonlósága.