Gondolatok Evans kőzethasítási modelljéről

Absztrakt

A kőzetek ékkel való hasításának egy félempirikus módszerét Evans (1965) elméleti munkája tárja fel. A szerző a kőzethasításkor szükséges erőt azzal a feltételezéssel határozta meg, hogy a törés körív mentén következik be. Evans ezzel az összefüggéssel meghatározta a forgács hasításához szükséges erőt, és defi niálta a forgács alakját. Képletet közölt a vágószög és a hasításhoz szükséges erő, valamint az optimális forgácsméretarány között. Az alábbiakban közölt munkámban olyan tisztán elméleti úton levezetett számítást közlök, amelyben a törésgörbe alakjának felvétele kiiktatható. Az eredmények a fajlagos forgácsolóerőt tekintve a teljes vágószög 40 fokos értékéig csak kb. 10%-os eltérést mutatnak. Az optimális forgácsméretarány (hossz/vastagság) – amit a fajlagos vágóerő minimumfeltételének bevezetésével számítottam ki – tekintetében teljes és tökéletes az összhang a két leírási mód között, az értékek tökéletesen egybeesnek. Az így levezetett tisztán elméleti modellt összehasonlítottam dr. Bocsánczy János által alkotott hasítási elmélettel, amely vállaposodott szénforgácsok hajlítással történő leválasztását írja le. A képletek formai hasonlósága ugyan szembeötlő, de a hajlítási elmélet hosszabb optimális forgácsokat ad. Az alábbiakban közölt elméleti megközelítés továbbfejlesztésének lehetséges iránya – a repedés terjedésének folyamatát fi gyelembe véve és az anyag nem izotróp tulajdonságait modellezve – egy, a jelenséget jobban leíró matematikai számítás megalkotása.