„Bányász hazája merre van?” avagy Carl Stegmayer és a harmadik bányászhimnusz

1. rész

Absztrakt

200 évvel ezelőtt, Bécsben, kis példányszámban megjelent egy alig ismert fiatal osztrák költő és egyben Selmecbányán végzett bányamérnök, Carl Stegmayer bányász témájú vers- és dalgyűjteménye Klänge aus der Teufe (Hangok a mélyből) címmel [1], amely azonban a maga korában viszonylag visszhangtalan maradt az irodalmi életben, s alighanem csak egy szűk szakmai közösség, a selmecbányai Akadémia diáksága és tanárai, illetve az onnan kikerült szakemberek számára bírt egyáltalán jelentőséggel. Véleményem szerint azonban számunkra, mai utódok számára ez már mégis elegendő indok lehet arra, hogy egy kis figyelmet szenteljünk ennek a dalgyűjteménynek, s megismerkedjünk annak szerzőjével és a kiadvány tartalmával. A jelen cikk célja tehát röviden bemutatni Carl Stegmayer életét, írói munkásságát, majd pedig e bányászdal-gyűjtemény összetételét, jelentőségét és utóhatását a selmeci eredetű dalkultúrára, továbbá e dalanyag egyik érdekes darabjának kapcsán felvázolni a bányászhimnuszok fejlődéstörténetének eddig ismeretlen szeletét.

A cikk apropóját az adja, hogy – tekintettel e bányászdal-gyűjtemény első kiadásának 1826-os évi bicentenáriumára – az idén megjelent egy magyar nyelvű kötet [2], amely tartalmazza Carl Stegmayer 30 bányászdalának és további 20, korabeli újságokban és almanachokban megjelent költeményének műfordítását kottákkal együtt, kiegészítve a szerző életrajzára, munkásságára és a selmeci dalhagyományra vonatkozó tanulmányokkal, valamint a lírai művekhez kapcsolódó számos kiegészítő magyarázattal.