Formailag civil, működésében állami? A magyar sportmodell dilemmái

  • Nagy Ákos Magyar Súlyemelő Szövetség, Pécsi Tudományegyetem
  • Petrov Iván Pécsi Tudományegyetem
  • Soós Imre Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar; Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Kulcsszavak: sportirányítás, civil társadalom, sportpolitika, állami szerepvállalás, kvázi-civil modell, sportszövetségek

Absztrakt

A tanulmány a magyar sport intézményrendszerének civil jellegét vizsgálja az állami szerepvállalás erősödésének kontextusában. A kutatás kiindulópontja, hogy a sport hagyományosan a civil társadalom egyik meghatározó alrendszereként értelmezhető, ugyanakkor az elmúlt évtizedben Magyarországon jelentős mértékben megerősödött az állami finanszírozás, irányítás és stratégiai befolyás. A tanulmány célja annak feltárása, hogy a formailag civil szervezeti keretek között működő sport mennyiben őrizte meg autonómiáját, illetve milyen mértékben vált államilag beágyazott rendszerré. A vizsgálat kettős módszertani megközelítésre épül. Egyrészt a releváns hazai és nemzetközi szakirodalom feldolgozására támaszkodik, különös tekintettel a sportfinanszírozás, a sportirányítás és a civil szféra kapcsolatára. Másrészt empirikus elemzést végez az olimpiai sportágak hazai szakszövetségeinek vezetői struktúrájáról, amely a politikai érintettség megjelenését vizsgálja. A 33 vizsgált sportszövetség közül 76%-ban azonosítható közvetlen vagy közvetett politikai kötődés, ami a sportirányítás személyi szintű állami beágyazottságára utal. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a magyar sport nem írható le egyértelműen sem tisztán civil, sem tisztán állami
modellként. A tanulmány ennek értelmezésére a „kvázi-civil” sportmodell fogalmát vezeti be, amely a civil szervezeti forma fennmaradása mellett az állami működési logikák dominanciáját ragadja meg. A kutatás hozzájárul a sport és a civil társadalom kapcsolatának újraértelmezéséhez, valamint a magyar sportirányítás sajátosságainak mélyebb megértéséhez.

Hivatkozások

Bardóczy, G. (2014). A látvány-csapatsport-támogatások helyzete és perspektívái. In L. Petridis (Ed.), A felsőoktatás szerepe a sportban, az élsportban és az olimpiai mozgalomban (pp. 50–72). Debreceni Egyetem.

Bergsgard, N. A., Houlihan, B., Mangset, P., Nødland, S. I., & Rommetvedt, H. (2007). Sport policy: A comparative analysis of stability and change. Butterworth-Heinemann.

Bukta, Zs., & Gősi, Zs. (2019). A kiemelt sportágfejlesztési program első éveinek hatása a hazai sportágak fejlődésére. Taylor Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Folyóirat, 11(3), 15–24. https://acta.bibl.u-szeged.hu/69566/1/taylor_2019_003_015-024.pdf

Chappelet, J.-L., & Kübler, D. (2008). The international Olympic Committee and the Olympic system: The governance of world sport. Routledge.

Chappelet, J.-L., & Mrkonjic, M. (2013). Basic indicators for better governance in international sport (BIBGIS): An assessment tool for international sport governing bodies. IDHEAP, Lausanne.

European Commission. (2016). Mapping and analysis of the specificity of sport. Publications Office of the European Union. https://ec.europa.eu/assets/eac/sport/library/studies/mapping-analysis-specificity-sport_en.pdf

Eurostat. (2022). General government expenditure by function (COFOG) (gov_10a_exp). https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/gov_10a_exp/default/table

Gősi, Zs., & Bukta, Zs. (2019). Sportszövetségek a kiemelt sportágfejlesztés tükrében. Taylor Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Folyóirat, 36(2), 46–55.

Gősi, Zs., & Bukta, Zs. (2020). A sport civil szervezetei mint az elmúlt évtized nyertesei. Civil Szemle, 17(2), 59–68.

Gősi, Zs., & Nagy, J. (2018). Sportvállalkozások jellemzői 2016. In P. Hamar & K. Köpff (Eds.), Mozgás–Biológia–Sport–Tudomány (pp. 100–110). MET.

Green, M., & Houlihan, B. (2005). Elite sport development: Policy learning and political priorities. Routledge.

Grix, J. (2015). Sport politics: An introduction. Palgrave Macmillan.

Grix, J., & Carmichael, F. (2012). Why do governments invest in elite sport? A polemic. International Journal of Sport Policy and Politics, 4(1), 73–90. https://doi.org/10.1080/19406940.2011.627358

Houlihan, B. (2005). Public sector sport policy: Developing a framework for analysis. International Review for the Sociology of Sport, 40(2), 163–185. https://doi.org/10.1177/1012690205057193

Központi Statisztikai Hivatal. (2025). A nonprofit szervezetek száma, megoszlása és összes bevétele tevékenységcsoportok szerint (9.1.1.11. sz. STADAT tábla). KSH. https://www.ksh.hu/stadat_files/gsz/hu/gsz0013.html

Putnam, R. D. (2000). Bowling alone: The collapse and revival of American community. Simon & Schuster.

Salamon, L. M., & Anheier, H. K. (1997). Defining the nonprofit sector: A cross-national analysis. Manchester University Press.

Sárközy, T. (2017). A sport mint nemzetstratégiai ágazat: Előnyök és hátrányok, hosszú távú kilátások. Polgári Szemle, 13(4–6), 143–159.

Sebestény, I. (2017). A civil szektor demográfiája: A civil szervezetek névjegyzékének retrospektív feldolgozása alapján. Civil Szemle, 14(1), 7–34.

Skelcher, C., & Smith, S. R. (2015). Theorizing hybridity: Institutional logics, complex organizations, and actor identities. Public Administration, 93(2), 433–448. https://doi.org/10.1111/padm.12105

Sterbenz, T., Csurilla, G., & Gulyás, E. (2017). Vertikális dilemmák a magyar sportban: A sportfinanszírozás hatékonyságának növelése. Magyar Sporttudományi Szemle, (Különszám), 7–22.

Megjelent
2026-09-01
Hogyan kell idézni
Nagy Ákos, PetrovI., & SoósI. (2026). Formailag civil, működésében állami? A magyar sportmodell dilemmái. Civil Szemle, 23(4), 64-84. https://doi.org/10.62560/csz.2026.04.4
Rovat
Cikkek