Elit hobbi vagy társadalmi erő? A civilek kapcsolathálózati szegregációjának longitudinális vizsgálata
Absztrakt
A tanulmányban a civil szervezeti tagok (későbbiekben civilek) magyar társadalomba való integráltságát vizsgáljuk méretgenerátoros kapcsolathálózati módszerrel. A paternalista-szocialista rendszer majd később a kapitalista-individualista rendszer egyik következménye, a bizalom és szolidaritáshiányos állapot. Ennek a társadalmi folyamatnak egyszerre oka és eredménye a gyenge civil társadalom (Dupcsik-Tóth 2008). A civil tudat nem hálózza be az egész társadalmat, mivel annak csak egy szegmensét érinti, megmaradt a középréteg és az elitek privilégiumának. Mivel a civileknek nincs kapcsolata a többségi társadalommal, így nem számíthatnak a társadalom többségének a szolidaritására (Sik 2021). Ebből adódóan a demokrácia védőbástyájának számító civilek könnyen ellehetetleníthetőek nagyobb társadalmi ellenállás nélkül. Az utóbbi
bő egy évtizedben nőtt a depolitizált civil szervezetek aránya, ezzel szemben a „gátőr” (konfliktusorientált) civil szervezetek aránya csökkent (Gerő-Kerényi 2020). Kutatásunk során az alábbi kérdésekre keressük a válaszokat. Milyen mértékű kapcsolathálózati szegregációval néznek szembe a civilek? Mely tényezők (pld. város – vidék ellentéte) felelnek a civilek kapcsolathálózati szegregációjáért? Longitudinális kvantitatív vizsgálatunkhoz a méretgenerátoros kérdéssorokat tartalmazó Integrációs és dezintegrációs folyamatok a magyar társadalomban című OTKA-kutatás 2015-ös adatfelvételét (N=2687), valamint a 2021-es Hungarostudy (N=7000) adatbázisokat alkalmazzuk. A méretgenerátoros kapcsolathálózati módszerrel feltárt kapcsolathálózati szegregáció mértéke azt mutatja meg, hogy az adott csoport ismertsége mennyire kiegyenlítetlen a társadalmon belül, vagyis kapcsolathálózati szempontból mennyire zárt a vizsgált csoport (Kmetty-Koltai 2015). Negatív binomiális modelleket építünk, ahol az alpha paraméter jelöli a túlszórás (szegregáció) mértékét, valamint a modellbe beépülnek a szignifikáns magyarázó (szegregációképző) változók is. Így a szegregáció mértékének vizsgálatán túl a szegregációképző okok feltárása is megtörténik.
Adataink szerint mindkét vizsgált évben (2015; 2021) kapcsolathálózati szempontból az egyik leginkább szegregált csoport a civilek, annak mértéke a hajléktalanokhoz hasonlítható. Elsősorban a felsőfokú végzettségű, vidéki (városban vagy községben élő), idősebb (45 év felettiek) középosztálybeliek körében a legmagasabb a civil ismerősök száma. A Kovách-féle integrációs csoportokra vetítve a lokálisan integráltak
körében kiemelkedően a legmagasabb a civil ismerősök száma, vagyis kijelenthető, hogy a civil szektor leginkább a „vidéki elit” számára látható és elérhető. Ezzel egy olyan társadalmi erőt birtokolnak, amivel képesek a lokális közösség életének befolyásolására és alakítására.
Hivatkozások
Albert, F., Brys Z., Czermann M., & Gerdán M. (2022). A közeli kapcsolathálózatok mintázatai a Covid19-járvány idején a magyar aktív korú felnőtt lakosság körében. Socio.hu Társadalomtudományi Szemle, 12(4), 140–161. https://doi.org/10.18030/socio.hu.2022.4.140
Albert, F., & Herke B. (2022). Baráti kapcsolatok változása a Covid-19-járvány alatt. Socio.hu Társadalomtudományi Szemle, 12(4), 162–190. https://doi.org/10.18030/socio.hu.2022.4.162
Andorka, R. (2006). Bevezetés a Szociológiába. Osiris
Angelusz, R. & Tardos R. (1991): Társadalmak rejtett hálózata, avagy mit remélhet a társadalomkutatás a kapcsolathálózati megközelítéstől, In Angelusz R. & Tardos R. (Szerk.): Társadalmak rejtett hálózata (pp.5-19). Magyar Közvéleménykutató Intézet.
Beluszky, T. (2000). Értékek, értékrendi változások Magyarországon 1945 és 1990 között, Korall, 2000/Ősz, 137–154.
Blau, P. M. (1994). Structural Contexts of Opportunities. University of Chicago Press.
Csermely, P. (2005). A rejtett hálózatok ereje. Vince.
Csizmady, A., Csurgó, B., Kovách, I., & Megyesi, B. (2017). Területiség és társadalmi integráció. In Kovách, I. (Szerk.), Társadalmi integráció. Az egyenlőtlenségek, az együttműködés, az újraelosztás és a hatalom szerkezete a magyar társadalomban. MTA TK SZI, Belvedere Meridionale.
Csurgó, B. (2024). Lokalitás és integráció. A lokálisan integráltak társadalmi sajátosságai és integrációs szerepük. In Kovách, I. (Szerk.), Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás. A magyar társadalom (pp. 73-102.)
Deák, I. (2024). Civil szervezetek és autoriter tendenciák: A terrorizmus- és pénzmosásellenes jogszabályok kettős szerepe. Civil Szemle, 21(3), 31-44. https://doi.org/10.62560/csz.2024.03.03
DiPrete, T. A., Gelman, A., McCormick, T., Teitler, J. & Zheng, T. (2011). Segregation in Social Networks Based on Acquaintanceship and Trust. American Journal of Sociology, 116(4), 1234–1283. https://doi.org/10.1086/659100
Duncan, O. D., & Duncan, B. (1955). A Methodological Analysis of Segregation Indexes. American Sociological Review, 20(2), 210-217. https://doi.org/10.2307/2088328
Dupcsik, Cs. & Tóth, O. (2008). Feminizmus helyett familizmus. Demográfia, 51(4), 307-328.
Durkheim, É. (1893). A társadalmi munkamegosztásról. Osiris.
Gerő, M. (2020). Elzárkózás és fojtogató ölelés. A civil szervezetek és az állam átalakuló kapcsolata az erősödő kontroll korszakában. In Fejős, A. & Szikra, D. (Szerk.), Támogatás és támadás. Női civil szervezetek az illiberális demokráciában (pp. 8–30). Társadalomtudományi Kutatóközpont.
Gerő, M. & Kerényi, Sz. (2020). A civil társadalom változó szerepei és a társadalmi integráció. In Kovách, I. (Szerk.), Integrációs mechanizmusok a magyar társadalomban (pp. 195–230) Társadalomtudományi Kutatóközpont Argentum.
Granovetter, M. (1991). A gyenge kötések ereje - In Angelusz, R. & Tardos, R. (Szerk.), Társadalmak rejtett hálózata (pp. 371-400). Magyar Közvéleménykutató Intézet.
Huszti, É. (2015). Megismer-hetem: A személyes kapcsolathálózat feltárásának új formája – kapcsolati napló. Debreceni Egyetemi Kiadó.
Kisfalusi, D., Susánszky, P. & Susánszky, É. (2022). Nehezen elérhető̋ csoportok és szegregáció vizsgálata a hálózati méretgenerátor módszerével: Egy magyarországi vizsgálat tanulságai. Szociológiai Szemle, 32(4), 70–91. https://doi.org/10.51624/SzocSzemle.2022.4.4.
Kmetty, Z. (2014). Diskurzusok, nexusok és politikai részvétel: A politikai hálózatok és a politikai diskurzus szerepe a részvételben és a tömbösödésben. (Doktori disszertáció, ELTE-TÁTK Szociológia Doktori Iskola, Budapest).
Kmetty, Z. (2015). Ideológiai és kapcsolathálózati törésvonalak a társadalmi politikai térben a 2014-es országgyűlési választások előtt., In Szabó, G. (Szerk.), Politika az intézményeken túl: kapcsolatok, interakciók, élmények. Budapest: MTATKPTI.
Kmetty, Z. & Koltai, J.A. (2015). Kapcsolathálózatok mérése – elméleti és gyakorlati dilemmák, lehetőségek. Socio.hu, 2015(4), 34-49. https://doi.org/10.18030/socio.hu.2015.4.34
Kornai, J. (2013). Központosítás és piaci reform, Kalligram.
Kovách, I., Hajdu, G., Gerő, M., Kristóf, L. & Szabó, A. (2017). Az integrációs modell. In Kovách, I. (Szerk.), Társadalmi integráció (pp. 21-47). MTA TK, Belvedere.
Laga, I., Bao, L & Niu, X. (2021). Thirty Years of The Network Scale-up Method. Journal of the American Statistical Association, 116(535): 1548–1559. https://doi.org/10.1080/01621459.2021.1935267
McCormick, T. H. (2021). The Network Scale-Up Method. In Light, R. & Moody, J. (Eds.), The Oxford Handbook of Social Networks (pp.152-169). Oxford University Press.
McCormick, T. H., Salganik, M. J. & Zheng, T. (2010). How Many People Do You Know?: Efficiently Estimating Personal Network Size. Journal of the American Statistical Association, 105(489): 59–70. https://doi.org/10.1198/jasa.2009.ap08518
McPherson, M., Smith-Lovin, L. & Cook, J. M. (2001). Birds of a Feather: Homophily in Social Networks. Annual Review of Sociology, 27, 415–444. https://doi.org/10.1146/annurev.soc.27.1.415
Moksony, F. (2006). A Poisson-regresszió alkalmazása a szociológiai és demográfiai kutatásban. Demográfia, 49(4), 366–382.
Nagy, Á., Béres-Áfra, Zs., & Szalóki, V. (2025). The Domestication of the Civil Sphere: The Hungarian Example. Civil Szemle, 22(2), 9-24. https://doi.org/10.62560/csz.2025.02.1
Putnam, R. D. (2001). Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. Simon & Schuster.
Sik, D. (2018). Szolidaritás a késő modernitásban. Szociológiai Szemle 28(1): 4–32. https://doi.org/10.51624/SzocSzemle.2018.1.1
Sik, D. & Zakariás, I. (2021). A szolidaritási mező – járvány idején. Socio.hu Társadalomtudományi Szemle, 11(1), 1–30. https://doi.org/10.18030/socio.hu.2021.1.1
Szabó, A. & Gerő M. (2020). A magyar társadalom politikai integrációja, In Kovách, I. (Szerk.), Mobilitás és integráció a magyar társadalomban. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet.
Szabó, K. (2014). Hétköznapi tapasztalat – az elméleti kutatás ihletője. Magyar Tudomány, 175(2), 247-251.
Takács, E. (2018). A szolidaritás alakváltozásai: Az együttműködés lehetőségei és gátjai Magyarországon. Budapest. Napvilág.
Takács, E. (2019). Társadalmi szolidaritás vs reflexív szolidaritás Durkheim szolidaritáskoncepciója a későmodernitásban. Socio.hu Társadalomtudományi Szemle, 9(2), 42–57. https://doi.org/10.18030/socio.hu.2019.2.42
Tönnies, F. (1887). Közösség és társadalom. Gondolat.
Utasi, Á. (2002). A társadalmi integráció és szolidaritás alapjai: a bizalmas kapcsolatok. Századvég, 24.
Vida, L. (2023). Marginalizált társadalmi csoportok láthatósága kapcsolathálózati szempontból. METSZETEK – Társadalomtudományi folyóirat, 12(1), 83-108. https://doi.org/10.18392/metsz/2023/1/5
Zheng, T., Salganik, M. J. & Gelman, A. (2006). How Many People Do You Know in Prison? Journal of the American Statistical Association, 101(474), 409–423. https://doi.org/10.1198/016214505000001168
