A felsőoktatás változó szerepe a 21. század társadalmi és környezeti változások között

Absztrakt

A felsőoktatás társadalmi szerepének újragondolása napjainkban egyre kevésbé választható el a társadalmi igazságosság kérdésétől. A tanulmány abból az alapfeltevésből indul ki, hogy az esélyegyenlőség nem kizárólag hozzáférési vagy adminisztratív kérdés, hanem a tanulás mindennapi gyakorlatában megjelenő tapasztalatokhoz, biztonságérzethez és autonómiához kapcsolódik. Az elemzés elméleti keretét a képességszemlélet és a normatív igazságosság megközelítései adják, amelyek a felsőoktatást olyan társadalmi térként értelmezik, ahol az intézményi szabályozás, a pedagógiai gyakorlat és a technológiai infrastruktúra együtt határozza meg a hallgatók tényleges részvételi lehetőségeit. E megközelítés különösen releváns a fogyatékossággal élő hallgatók esetében, akik számára az inklúzió nem merülhet ki formális kedvezményekben, hanem olyan tanulási környezetet feltételez, amely elismeri az egyéni tanulási utak és tapasztalatok legitimitását [4]. A digitális átállás és a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazása ebben az összefüggésben nem elsősorban technológiai innovációként, hanem etikai és pedagógiai kérdésként jelenik meg. A tanulmány rámutat arra, hogy az MI-alapú támogató és akadálymentesítő megoldások – megfelelő intézményi és oktatói keretek között – képesek csökkenteni a tanulási akadályokat, támogatni az önszabályozott tanulást, valamint növelni a fogyatékossággal élő hallgatók részvételét és önállóságát. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az MI nem válhat döntéshozóvá a hallgatók helyett, hanem az oktatói reflexiót és a hallgatói bevonódást erősítő eszközként értelmezhető [5; 6]. A tanulmány következtetése szerint a társadalmi igazságosságot támogató felsőoktatás csak akkor lehet fenntartható, ha az inklúzió, az etikai felelősség és a digitális innováció nem elkülönült célként, hanem egymást erősítő működési elvként jelenik meg. Az alkalmazott tudományos egyetemek sajátosságaiknál fogva különösen alkalmasak arra, hogy a mesterséges intelligenciát emberközeli módon, a hallgatói szükségletekhez igazítva integrálják a mindennapi oktatási gyakorlatba, ezzel hozzájárulva egy befogadóbb és igazságosabb felsőoktatási tér kialakításához.