Az átalányösszegű és a kényszerítő bírság alkalmazásának feltételei a tagállami átültető intézkedések bejelentésének hiánya miatt indított kötelezettségszegési eljárásokban

Absztrakt

Az uniós irányelvek megfelelő tagállami alkalmazása és az irányelvek határidőben történő átültetése az uniós jog tagállamok általi végrehajtását ellenőrző Európai Bizottság szempontjából azonos fontossággal bírnak. Vélhetően így van ez a közelmúltban Magyarországgal szemben az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937-es, valamint a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2018/2001-es irányelvek átültetése bejelentésének hiánya miatt megindított kötelezettségszegési eljárások esetében is, egyrészt az érintett uniós szabályozási területek kiemelt jelentősége, másrészt a teljes átültetést elmulasztó tagállamok jelentős száma miatt. A 2007-es Lisszaboni Szerződéssel bevezetett ún. non-notifikációs, azaz átültetés bejelentésének hiánya miatt indított önálló kötelezettségszegési eljárás-típus hatékonyságát a hozzárendelt pénzügyi szankciók kiszabásának lehetősége adja. Annak érdekében, hogy a Bizottság az átültetés megtörténtének tényét és teljességét értékelhesse, a tagállamoknak a lojális együttműködés elvéből fakadó kötelezettségük miatt kellően egyértelműen és pontosan kell bejelenteniük az átültető intézkedéseket, adott esetben megfelelési táblázat, vagy magyarázó dokumentumok segítségével. Az Európai Bizottság szisztematikus alkalmazott gyakorlata szerint egy irányelv átültetési határidejének eredménytelen leteltét követően az Európai Unió Bírósága előtti keresetindításra legkésőbb tizenkét hónapon belül sor kerül. Az uniós jog egységes érvényesülésének mielőbbi biztosítása érdekében az Európai Bizottság a jogsértéssel érintett, már eltelt időtartamot lefedő átalány összegű, valamint a mulasztás megállapítását követően a teljes átültetésig terjedő időszakra vonatkozó kényszerítő bírság kiszabására is indítványt tesz. A bírság összegének megállapításakor az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság indítványához kötve van, amennyiben a Bíróság a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű átalányösszeg, vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti a tagállamot – ugyanakkor a Bizottság a bírósági eljárás során valamely bírságtípusra nézve a keresetét vissza is vonhatja. A Bíróság a bírság kiszabásakor nem csak a jogsértés fennállásának időtartamát, de a kötelezettségszegés magán- és közérdekekre gyakorolt hatását is értékelheti, illetve a meggyőzés, a jövőbeni jogsértések elkövetésétől való visszatartás, valamint a jogsértés megismétlése megelőzésének szempontját is követheti. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata a pusztán részleges jellegű (adott esetben a tagállam nem teljes területét lefedő) átültetés esetén a kötelezettségszegést megállapítja, a kétféle bírság non-notifikációs kötelezettségszegési eljárásokban történő kumulatív alkalmazásától azonban a Bíróság eddig eltekintett.